Felső-Egyiptom keselyű formájú istennője a fáraó címei között is szerepel alsó-egyiptomi társával, Uadzsettel együtt a „két úrnő” megjelölésben, melyet az 1. dinasztia korában uralkodó Den fáraó óta használtak az Egyiptom uralkodói. Nevét az őskori Egyiptomban központi szerepet betöltő Neheb / El-Kab városáról kapta. Rendszerint keselyűként vagy felső-egyiptomi koronát (keselyű fejet vagy atef koronát) viselő nő alakjában ábrázolták. Innen származik a ”fehér koronás” és a „nehebi fehér istennő” megnevezése. Madarát rendszerint fakókeselyűnek tartják, bár felmerült a kihaló félben levő füleskeselyűvel való azonosság is. Erős karmaira utal a „szorítás úrnője” kifejezés, harcias jellegére „az íjakat megkötő”. Ritkán fordult elő, hogy keselyűfejjel (glycocephalos) jelent meg.

 

Szahuré halotti templomában a fáraó születésekor dajkájaként ábrázolták. Termékenységi aspektusára utal az is, hogy amikor II. Amenhotep fáraó felújította nehebi templomát, a fogadalmi emlékek közé helyeztek el termékenységfigurát. A Piramisszövegekben a „Nehebben lakó nagy fehér tehénként” nevezték meg, és az uralkodó anyja volt, aki születésénél is jelen volt. Ez az arculata tette lehetővé, hogy az Újbirodalomtól a szülés istennőjének tartsák az „anyák anyját”, „Ré anyját”, akit azonban a „Ré lánya” megnevezés is megilletett. A Ptolemaiosz korban a görög Eileithüja és Leukothéa istennővel azonosították.

 

Hatása azonban ennél jóval szélesebb köre terjedt ki. Mint Paheri kormányzó a neki szóló himnuszban írja, a keleti vádik, vagyis a „völgy bejáratának úrnője, az ég úrnője, az istenek úrnője” volt. Széleskörű hatalmára utal az archaikus kori „per-wer / a felső-egyiptomi szentély úrnője” címe. Az égtájak megszemélyesítőjeként a délit jelenítette meg. A késői kortól előfordult oroszlánfejjel, de felvehette a kígyó alakját is. Esetenként egybeolvadt Szepedettel, Hathorral és Tefnuttal.

 

A túlvilágon védelmezte a halottakat, szárnyával elűzve a gonosz lényeket.

 

Gyakran mintázták meg alakját a templomokban, és keselyű alakjában jellemző, hogy karmaival az örökkévalóságra utaló sen-karikát tartja. Fő kultuszközpontja el-Kabban /Eileithüiaszpolisz (latinul Lucinae Civitas) volt.