Neit istennő
A fején rendszerint alsó-egyiptomi koronát viselő istennő ábrázolásain harcias természetét jelezve egyik kezével nyílvesszőket és íjat fog össze. Testhez simuló ruhát visel és széles uzeh gallért.
A korona jelzi uralkodói jellegét. Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítésének a korában valóban a legfőbb istenek közé tartozott. Az archaikus kori abüdoszi temetőben ő a leggyakrabban emlegetett istenség. Székhelyén, Szaiszban pedig „az alsó-Egyiptomi korona házai” és a „Méh-háza” állt. Ebből az egyesítés előtti uralkodói arculatra lehet következtetni. Templomait „Északi háznak” és „Déli Háznak” nevezték, melyekhez a szaiszi korban az „északi Hóruszt” és a „Déli Hóruszt” rendelték. Jelzői között pedig szerepel az „Észak úrnője” és a „Dél úrnője“. Ilyenkor a Felső-Egyiptomi koronával is ábrázolták.
Memphiszben tisztelt formáját „aki a falától Északra van” jelzővel látták el, papnői pedig előkelő hölgyek voltak. Templomi kultusza az Óbirodalom kora után erősen visszaszorult, majd a 26. dinasztia idején ismét előtérbe került, némileg módosult formában. Uralkodói jellege azonban megmaradt. Szaiszban és Esznában is épült temploma.
Harci jellegét jelzik a kezében tartott fegyverek. Az „utat megnyitó” jelzője szintén erre utal, hiszen a király, ill. a hadsereg előtt járva ő biztosította az utat. A feladatot Upuauttal együtt végezte, akinek templomában mellékkultusza volt. Természetesen a vadászatban is segített. Attribútumaiból alakult ki szimbóluma, melyek sematikus képét a késői korban amulettként is elkészítették. Az együttes neve egy óbirodalmi masztaba felirata szerint iret Neit (jrt Njt) volt, amit kétféleképpen is lehet fordítani: „Neit szeme” vagy „amit Neit létrehozott“. A kettősség az ókori Egyiptomban máskor is előfordul, sokszor szándékosan tömörítettek több dolgot az írásba. Itt az utóbbi értelmezésben az istennő teremtő aspektusára utaltak. „Istenanya” volt ugyanis, aki Ihet tehénként a Napot megszülte. Théba vidékén Amaunetként és Raittauiként tette ezt, míg Mehet-weretként az isteni Nyolcasságot szülte. Világteremtő képességét fejezi ki „az apák apja, az anyák anyja” jelzője.
A Piramisszövegek óta Szobek krokodilisten anyjaként is számon tartották, amit talán kultuszhelyeik közelsége hívott életre. Ennek köszönhetik mindenesetre létrejöttüket a késői kori, két kis krokodilt szoptató Neit figurák, és a két istenség közös kultusza, melynek keretében még Szobek-Neit alakról is tudunk. Esznában Menhit istennővel olvadt össze, Hnumtól született Heka „Varázslás” gyermeke krokodilvonásokat is felvehetett. A két kis krokodil azonban más irányú kultuszfejlődésről tanúskodik. Késői kori szövegek szerint ők vásznat szőttek. Neitet pedig a „balzsamozóház úrnőjének” hívták. Az Újbirodalom korától kimutatható ugyanis, hogy a halotti vásznat templomában szőtték. A mítosz szerint a két krokodilon kívül Ízisz és Nephthüsz is végezhette a munkát, de egyszerű szövőnők is. Ennek a fejlődésnek az eredményeként lett a szövés istennője.
A népi vallásosság igénybe vette segítségét a gonosz erőkkel folytatott harcban – így a varázslással és orvostudománnyal is kapcsolatba hozták. Fejtámaszra rajzolt képe védte az alvót, megjelent a Hórusz-sztéléken a kígyómarás, skorpiócsípés gyógyítására, épületet védett az alapkőlerakáskor, de orvosi iskolája is működött. Erre a 18. dinasztia elején utal az Ebers papirusz, újjászervezéséről pedig a 27. dinasztia korából értesülünk. Szaiszi templomának Élet-Házában működött.
Fontos szerepet töltött be a halottak életében is, amennyiben a gyomor védelmét biztosította, amikor a Hórusz-fiúk közül Duamutefet védelmezte. A halottakkal való kapcsolata is ősi időkbe vezet vissza, hiszen már a Piramisszövegekben ott virrasztott Ozirisz holtteste mellet a kanopusz-edényekhez rendelt többi istennővel együtt. Ennek emlékére kerültek a koporsók négy sarkára, ahol mágikus kört alkottak a halott teste körül. A késői korban Szaiszban sajátos Ozirisz kultusz mutatható ki: a szertartások során Oziriszt tehén alakú koporsóba helyezték, és abban született újjá. A Neit tehén itt „alkotja újjá, táplálja, és egyesíti Atum napkorongjával.”
Egyik jelzője szerint ismertek egy „líbiai Neitet”, és egyes ábrázolásokon a líbiaiak valóban viseltek Neit tetoválást magukon. Valószínűleg Szaisz környékére betelepült líbiaiak között terjedt el tisztelete.
A Ptolemaiosz korban elnyerte a „tenger istennője” címet, és antik szerzők Hapi gyermekének tartották. Ennek eredete a Piramisszövegekben már megfogható, amikor Mehet-weret, a „nagy áradás” istennővel hozták kapcsolatba. Később a tehén alakú istennő alakját is felvette, és így szülte meg hajnalonta Ré Napistent.
A görög istenek közül Athénével azonosították. Ennek köszönhette, hogy az argoszi Lernában szentélyt építetttek számára – alapítását a mondai Danaoszra vezették vissza.
A korona jelzi uralkodói jellegét. Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítésének a korában valóban a legfőbb istenek közé tartozott. Az archaikus kori abüdoszi temetőben ő a leggyakrabban emlegetett istenség. Székhelyén, Szaiszban pedig „az alsó-Egyiptomi korona házai” és a „Méh-háza” állt. Ebből az egyesítés előtti uralkodói arculatra lehet következtetni. Templomait „Északi háznak” és „Déli Háznak” nevezték, melyekhez a szaiszi korban az „északi Hóruszt” és a „Déli Hóruszt” rendelték. Jelzői között pedig szerepel az „Észak úrnője” és a „Dél úrnője“. Ilyenkor a Felső-Egyiptomi koronával is ábrázolták.
Memphiszben tisztelt formáját „aki a falától Északra van” jelzővel látták el, papnői pedig előkelő hölgyek voltak. Templomi kultusza az Óbirodalom kora után erősen visszaszorult, majd a 26. dinasztia idején ismét előtérbe került, némileg módosult formában. Uralkodói jellege azonban megmaradt. Szaiszban és Esznában is épült temploma.
Harci jellegét jelzik a kezében tartott fegyverek. Az „utat megnyitó” jelzője szintén erre utal, hiszen a király, ill. a hadsereg előtt járva ő biztosította az utat. A feladatot Upuauttal együtt végezte, akinek templomában mellékkultusza volt. Természetesen a vadászatban is segített. Attribútumaiból alakult ki szimbóluma, melyek sematikus képét a késői korban amulettként is elkészítették. Az együttes neve egy óbirodalmi masztaba felirata szerint iret Neit (jrt Njt) volt, amit kétféleképpen is lehet fordítani: „Neit szeme” vagy „amit Neit létrehozott“. A kettősség az ókori Egyiptomban máskor is előfordul, sokszor szándékosan tömörítettek több dolgot az írásba. Itt az utóbbi értelmezésben az istennő teremtő aspektusára utaltak. „Istenanya” volt ugyanis, aki Ihet tehénként a Napot megszülte. Théba vidékén Amaunetként és Raittauiként tette ezt, míg Mehet-weretként az isteni Nyolcasságot szülte. Világteremtő képességét fejezi ki „az apák apja, az anyák anyja” jelzője.
A Piramisszövegek óta Szobek krokodilisten anyjaként is számon tartották, amit talán kultuszhelyeik közelsége hívott életre. Ennek köszönhetik mindenesetre létrejöttüket a késői kori, két kis krokodilt szoptató Neit figurák, és a két istenség közös kultusza, melynek keretében még Szobek-Neit alakról is tudunk. Esznában Menhit istennővel olvadt össze, Hnumtól született Heka „Varázslás” gyermeke krokodilvonásokat is felvehetett. A két kis krokodil azonban más irányú kultuszfejlődésről tanúskodik. Késői kori szövegek szerint ők vásznat szőttek. Neitet pedig a „balzsamozóház úrnőjének” hívták. Az Újbirodalom korától kimutatható ugyanis, hogy a halotti vásznat templomában szőtték. A mítosz szerint a két krokodilon kívül Ízisz és Nephthüsz is végezhette a munkát, de egyszerű szövőnők is. Ennek a fejlődésnek az eredményeként lett a szövés istennője.
A népi vallásosság igénybe vette segítségét a gonosz erőkkel folytatott harcban – így a varázslással és orvostudománnyal is kapcsolatba hozták. Fejtámaszra rajzolt képe védte az alvót, megjelent a Hórusz-sztéléken a kígyómarás, skorpiócsípés gyógyítására, épületet védett az alapkőlerakáskor, de orvosi iskolája is működött. Erre a 18. dinasztia elején utal az Ebers papirusz, újjászervezéséről pedig a 27. dinasztia korából értesülünk. Szaiszi templomának Élet-Házában működött.
Fontos szerepet töltött be a halottak életében is, amennyiben a gyomor védelmét biztosította, amikor a Hórusz-fiúk közül Duamutefet védelmezte. A halottakkal való kapcsolata is ősi időkbe vezet vissza, hiszen már a Piramisszövegekben ott virrasztott Ozirisz holtteste mellet a kanopusz-edényekhez rendelt többi istennővel együtt. Ennek emlékére kerültek a koporsók négy sarkára, ahol mágikus kört alkottak a halott teste körül. A késői korban Szaiszban sajátos Ozirisz kultusz mutatható ki: a szertartások során Oziriszt tehén alakú koporsóba helyezték, és abban született újjá. A Neit tehén itt „alkotja újjá, táplálja, és egyesíti Atum napkorongjával.”
Egyik jelzője szerint ismertek egy „líbiai Neitet”, és egyes ábrázolásokon a líbiaiak valóban viseltek Neit tetoválást magukon. Valószínűleg Szaisz környékére betelepült líbiaiak között terjedt el tisztelete.
A Ptolemaiosz korban elnyerte a „tenger istennője” címet, és antik szerzők Hapi gyermekének tartották. Ennek eredete a Piramisszövegekben már megfogható, amikor Mehet-weret, a „nagy áradás” istennővel hozták kapcsolatba. Később a tehén alakú istennő alakját is felvette, és így szülte meg hajnalonta Ré Napistent.
A görög istenek közül Athénével azonosították. Ennek köszönhette, hogy az argoszi Lernában szentélyt építetttek számára – alapítását a mondai Danaoszra vezették vissza.
© Győry Hedvig