Nephthüsz istennő
Mint Széth feleségét meddőnek tartották, és a siratás, gyász istennőjeként tekintettek rá. A “halottak barátja” volt. Memphiszben a “balzsamozóhely úrnője” címet kapta. Alakja rendszeresen megjelent a halotti bárkában. A mitosz szerint Izisszel együtt kereste ugyanis Ozirisz holttestét, majd virrasztott felette és siratta. A hivatásos siratókat “Nephthüsz kányáinak” nevezték, mivel ilyenkor, (Iziszhez hasonlóan) maga is felvehette ezt az alakot. További alakja a sólyom és a karvaly lehetett, ill. megjelenítették, amint szárnyát kiterjesztve óvta a halottat.
Volt, amikor ő készítette a halotti vásznat Izisszel együtt. Egy Piramisszövegben pedig a halotti vászon csíkját a hajával azonosították, a halottat pedig arra biztatták, hogy “törjön ki” Nephthüsz fonatai közül. A tüdőt védelmező Hapi pártfogójának tekintették, így a mumifikálási rituáléban is fontos szerep jutott neki. Ozirisz siratásánál ikernővérével együtt volt, hogy kánya alakban jelent meg. Kettős megjelenítésük több ellentétpár szimbólumaként is felfogható: élet-halál, növekedés-pusztulás, nappal és éjszaka. Egy héliopoliszi rituáléban, Ozirisz siratásakor ikerlányok játszották Izisz és Nephthüsz szerepét. Az abüdoszi templomban 5 napon keresztül recitálták az előirt himnuszokat, szövegeket. Mivel “nagy varázslatú” volt, féltek tőle a túlvilági szellemek, ám Oziriszhez oda tudta vezetni a halottat.
Ő volt “az ég úrnője”, aki szüléskor nővérével együtt az asszonyok segítségére sietett. A vajúdó nő fejénél állt, biztatta, vigasztalta, míg nővére a lábánál helyezkedett el, hogy a babát a világra segítse. A “nevelő anya” a gyermekek és kismamák mellé állt, ahogy Iziszt is segítette terhessége idején, majd a kis Hórusz nevelésében, aki egyúttal a fáraók megszemélyesítője volt.
Izisz, Basztet és Hathor istennővel négyest alkotott.
Több késői mítoszvariáns ismert annak elmondására, hogyan foganta gyermekét, Anubiszt, akit Ozirisz nemzett.
Az utóbbi időkben tudatosult csak, hogy több templomot is szenteltek neki. Egyik a Fajum közelében, Szepermeruban állt, és “Ramszesz-Meriamon Nephthüszének” szentelték. Alapjait Széth templom körzetében az 1980-as években találták meg. A Wilbour papirusz szerint két főpapja volt itt.
Medinet Habuból származik egy majdnem életnagyságú bazaltszobra (Louvre), melyet a jubileumi, szed-ünnepre állítottak. A hérakleopoliszi Herisef templomban feliratát átalakították, és a „szed-ünnepek elöljárója az évkönyvek kamrájában”helyett „Hérakleopolisz (kamráinak az) elöljárója” lett.
“A 7. felső-egyiptomi nomosz istennőjének”, a “Hut-Szekhem / Diospolis Parva-városi szisztrum templomának az úrnőjének” ismert egy Nesz-Min nevű főpapja (a Halottak Könyvét a Louvre gyűjteménye rejti), és tudunk Nephthüsz táncosnőjéről is egy moszkvai papiruszból.
Komir templomában, ahol Anukisszal együtt tisztelték, fennmaradt falba vésett himnusza Antoninus Pius római császár korából. Itt “az ünnepek úrnőjének” nevezik, akinek tamburinon játszanak a férfiak és nők. A 30. dinasztia korából pedig fodrászáról is hallunk.
Születésnapján, egy kifejezetten neki szentelt ünnepet Edfuból ismerünk, “Nephthüsz szíve örvend”, ahol egyébként tüzes leheletével védte a templomot. Kedvelt áldozata pedig a bőséges mennyiségű sör volt, amiért cserében Edfuban “másnaposság nélküli örömet” adott a “részegség úrnőjeként”. Az egyik kápolnában Mehittel és Nehbettel alkotott hármast, és kapcsolatban állt Szesattal, “a templomi könyvtár úrnőjével“, “a királyi évkönyvek vezetőjével”. Moallában Hemen isten feleségeként tisztelték, és lányuk volt. Kérdéses, mire utalnak az olyan nevek, mint például Ihy Nephthüsze, vagy Per-Nephthüsz.