Nyársas antilopfélék / oryx: A nagytestű lóantilopformák egyik csoportját alkotják a nyársas antilopok. Négy faj tartozik közéjük: a nyársas antilop (Oryx gazella), a kardszarvú antilop (Oryx dammah), a bejza (Oryx beisa) és az arab bejza (Oryx leucoryx). Három Afrikában őshonos faj, a negyedik az Arab-félszigeten. Az egyiptomiak ismerték őket, de megnevezésükben nem tettek közöttük különbséget. Egyiptomi nevük, a mahedzs szőrzetük sápadt, fehéres színére utal. Közös jellemzőjük a hosszú farok, púpos váll és a hosszan és egyenesen hátra irányuló két szarv, bár a kardszarvú fajnál ez enyhén íves (mint a szablya). A fekete foltok is hiányoznak a lábáról. Ma már csak fogságban él, de az ókori Egyiptomban olyan népes csordák legelésztek szabadon, hogy még nomoszt is neveztek el róla (16. F-Egy.).
Valamennyi oryx faj könnyen megszelídíthető, így érthető, miért fogták be gazdaságukba gyakran a bejzát és a kardszarvút. Ábrázolásaik is feltűnnek az őskortól egészen a római korig sziklarajzokon, falfestményeken és tárgyakon is. Többségük a kardfarkú nyársas antilopot jeleníti meg. Vadászat, zsákmány, adó és áldozati jeleneteken egyaránt megtalálhatók, sőt a szelídítésüket is mutatják – Hnumhotep (BH3) sírjában éppen az ételt teszik a szájába. A predinasztikus korszakban bejza nyársas antilopot egyiptomi fajanszból is préseltek a hierakonpoliszi templom számára. Érdekes módon ezt követően az Újbirodalom koráig ritkán azonosítható az ábrázolása, akkor viszont a kardszarvú antiloppal együtt rendszeresen feltűnik. Jellemző Szokarisz bárkájának a tatdíszeként is. Az arab bejza ritka lehetett, ázsiai kapcsolatok eredményeként ábrázolták pl. a Gebel el-Tarifban talált kés nyelén, vagy a TT119 sz. sír falán (tulajdonosa ismeretlen, 18. din. ).

 

 

 

© Győry Hedvig