Az olajok és zsírok kémiailag azonos alapstruktúrájú anyagok, melyek nagyobb mennyiségű telített zsírsavak esetében szilárd, telítetleneknél folyékony halmazállapotúak. Egyiptomban növényi és állati eredetűt egyaránt használtak. Egy részüket csak egyfajta anyagból nyerték ki, másokat kevertek, vagy illatosítottak. Sok import olajat is használtak. Legfontosabb felhasználási területei a mindennapi élet területén a tisztálkodás, testápolás, parfüm, kozmetikum, gyógyítás, világítás és főzés volt. Újbirodalmi lakomákon belőlük készített balzsamkúpokat helyeztek a vendégek fejére.

Az édes, jó illat a jóság és szépség természetes kísérőjének számított, ahogy a gonoszokat bűz lengte körül. Így a templomokban is bőségesen használták, és a sírfelszerelés elengedhetetlen kelléke lett. Sok fajtáját a balzsamozáskor is használták. A “szájmegnyitás szertartásánál” 7 szent olajat tartottak számon, ezeket rendszerint közös táblácskán ajánlották fel: szety-heb (“ünnepi illatos“), hekenu (“örvendezés, dicsérés“), szetyi (“illatos“), nekhenem (“egyesítés olaja“), tua (“támogatás“), khatet-as (“kiváló cédrus”), hatet-tyehenu (“kiváló líbiai“), de számos más olajfajtát is használtak. Gyakori például a moringafa olaja (bak) vagy a ricinus-olaj. Ez utóbbit melegen főzve és hidegen préselve egyaránt előállították.

Érthető, hogy a nemes olajoknak saját védőistene volt Nofertum személyében.

© Győry Hedvig