Az ókori egyiptomi orvosok híresek voltak a korabeli világban, számos helyre hívták őket külföldön is. A legkorábbi név szerint ismert orvos Hesziré volt a 3. dinasztia korában, aki az általános orvoslás mellett egy speciális területet is művelt: fogorvos volt. A szakosodás később is fennmaradt, ezért írhatta Hérodotosz Kr.e. 450 körül, hogy “Az orvosi tudomány úgy van náluk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyít, és nem többet. Így minden hely orvosokkal van tele; vannak orvosok, akik a szemet gyógyítják, mások a fejet, mások a fogat, mások az altesti bajokat, és mások a belső betegségeket.” (II. 84.)

Az egyiptomi szemlélet szerint azonban mindezek a területek a különböző szervekre specializálódott „szunu” orvosok hatáskörébe tartoztak. További orvosi területeket műveltek a Szahmet papok, akik a járványok kezelésében és megelőzésében, valamint a sebészetben jártak az élen, és a varázsló-orvosok vagy amulett-emberek, akiktől azt várták, hogy mágikus eljárásokkal az istenektől kikényszerítsék a gyógyulást. Szelket skorpió-istennő papjai például ráolvasással kezelték a skopió által megszúrt, és kígyó által megharapott betegeket, de a 30. dinasztia korából fennmaradt kígyászati papirusz tanúsága szerint orvosságot is adtak a pácienseknek.