Iszeszi fáraó (5. dinasztia) vezírje (tyati, ahogy megnevezi magát) írja le benne tapasztalatait valamennyi tudásvágyó ifjú okulására. Először szemléletesen ecseteli az öregkor elesettségét annak érdekében, hogy a király engedélyezze visszavonulását, és hivatalát adja át fiának. Utána a király hozzájárulását tudatja, kiegészítve azzal a királyi utasítással, hogy a fiú támaszkodjék eztán atyja tudására, mivel „senki sem születik bölcsnek”. Ezt követően hangzanak el a tanítások, vagyis Ptahhotep intelmei az élet legkülönbözőbb mozzanataival kapcsolatban. Itt szerepel az is, hogy „a szép beszéd értékesebb a drágakőnél, de megtalálható a szolgálólánynál a malomkő mellett”. Ez a mondás azért igen érdekes számunkra, mert évezredekkel később, a szent Gellért legendánkban tűnik majd újra fel, természetesen ekkor már latinul. Az intelem egy számunkra szokatlan megállapítással zárul: „Nem kicsiség, amit megalkottam e földön, 110 évet birtokoltam a fáraó kegyéből, kitűntetésem több volt elődeimnél. A fáraó javára a Maatnak szolgáltam holtomig.”
Legkorábbi példányai a késő Középbirodalom korából származnak, az intelmek szerzője azonban a király megnevezése alapján az 5. dinasztia utolsó uralkodójának a korában élt. Wessetzky Vilmos fordításában a teljes szöveg magyarul is olvasható a Valóság 88/3 kötetének 82-94. oldalán.

 

 

 

© Győry Hedvig