Renenutet

A görögül Therenuthisz nevű, az óegyiptomi művészetben kígyófejes nő, vagy tekeredő kígyó alakjában ábrázolt istennő nevében a rnn “táplálék” szó rejtőzik. Valóban, olyan istennő volt, aki a bőséges aratást adta, “aki a jókat táplálta”. Elsősorban a gabonatárolókat töltötte meg, hiszen a “gabonatárolók úrnője” volt, akit előszeretettel ábrázoltak aratáskor, de rendszeresen látni alakját a bortaposó kádak mellett is, ahová a frissen szedett szőlőt hordták. Mindkét eseménynél áldozatot mutattak be neki. Bár az ábrázolások az Újbirodalom korától követhetők, jóval ősibbek: óbirodalmi domborművön is található rá utaló jelenet.
Több ünnepét ismerjük. Egyiket “a gabonamérés napjá”nak nevezték, egy másikat egyszerűen “Renenutet ünnepe” néven jegyezték. Ez arról is nevezetes volt, hogy fia, a gabonaisten Neper születésnapjának tartották. Éppen ezért a szülést segítő többi istennővel is szokták együtt ábrázolni, mint aki az újszülöttek táplálásában fontos segítséget nyújt. Fiát szoptató képei is vannak. Az elképzelés annyira közkeletű volt, hogy a hellénisztikus zsidó hagyomány a Mózest felnevelő egyiptomi királylányt Therenuthisznak nevezte.
Egy másik általános feldatkörének az isteni ruhák készítését tartották – a templomokban őrzött kultuszszobrokat az ő vásznával öltöztették fel. A halottakra a múmiakötelékeket is felhelyezhette, hiszen a lentermés neki volt köszönhető. Mivel ilyen sok jót hozott, az áldás, szerencse megszemélyesítője lett. Egyik karnaki feliraton az olvasható róla, hogy ő “Egyiptom ka-lelke, aki a két országot táplálja”.
Bár országszerte tisztelték, önálló kultusza kevés helyen alakult ki. Medinet Madiban (Fajum) azonban a Középbirodalom korától saját temploma állt. Később a deltabeli Therenuthisz emelkedett fő kultuszhelyévé. A Ptolemaiosz korban Izisz egyik arculataként fogták fel, és így tisztelték meg például a denderai Hathor-templomban egy szentéllyel. Az égetett agyagszobrokon (terrakotta) kígyótestű nőalakban jelenítették meg.
 
 
 
© Győry Hedvig