Renenutet
A görögül Therenuthisz nevű, az óegyiptomi művészetben kígyófejes nő, vagy tekeredő kígyó alakjában ábrázolt istennő nevében a rnn “táplálék” szó rejtőzik. Valóban, olyan istennő volt, aki a bőséges aratást adta, “aki a jókat táplálta”. Elsősorban a gabonatárolókat töltötte meg, hiszen a “gabonatárolók úrnője” volt, akit előszeretettel ábrázoltak aratáskor, de rendszeresen látni alakját a bortaposó kádak mellett is, ahová a frissen szedett szőlőt hordták. Mindkét eseménynél áldozatot mutattak be neki. Bár az ábrázolások az Újbirodalom korától követhetők, jóval ősibbek: óbirodalmi domborművön is található rá utaló jelenet.
Több ünnepét ismerjük. Egyiket “a gabonamérés napjá”nak nevezték, egy másikat egyszerűen “Renenutet ünnepe” néven jegyezték. Ez arról is nevezetes volt, hogy fia, a gabonaisten Neper születésnapjának tartották. Éppen ezért a szülést segítő többi istennővel is szokták együtt ábrázolni, mint aki az újszülöttek táplálásában fontos segítséget nyújt. Fiát szoptató képei is vannak. Az elképzelés annyira közkeletű volt, hogy a hellénisztikus zsidó hagyomány a Mózest felnevelő egyiptomi királylányt Therenuthisznak nevezte.
Egy másik általános feldatkörének az isteni ruhák készítését tartották – a templomokban őrzött kultuszszobrokat az ő vásznával öltöztették fel. A halottakra a múmiakötelékeket is felhelyezhette, hiszen a lentermés neki volt köszönhető. Mivel ilyen sok jót hozott, az áldás, szerencse megszemélyesítője lett. Egyik karnaki feliraton az olvasható róla, hogy ő “Egyiptom ka-lelke, aki a két országot táplálja”.
Bár országszerte tisztelték, önálló kultusza kevés helyen alakult ki. Medinet Madiban (Fajum) azonban a Középbirodalom korától saját temploma állt. Később a deltabeli Therenuthisz emelkedett fő kultuszhelyévé. A Ptolemaiosz korban Izisz egyik arculataként fogták fel, és így tisztelték meg például a denderai Hathor-templomban egy szentéllyel. Az égetett agyagszobrokon (terrakotta) kígyótestű nőalakban jelenítették meg.
Több ünnepét ismerjük. Egyiket “a gabonamérés napjá”nak nevezték, egy másikat egyszerűen “Renenutet ünnepe” néven jegyezték. Ez arról is nevezetes volt, hogy fia, a gabonaisten Neper születésnapjának tartották. Éppen ezért a szülést segítő többi istennővel is szokták együtt ábrázolni, mint aki az újszülöttek táplálásában fontos segítséget nyújt. Fiát szoptató képei is vannak. Az elképzelés annyira közkeletű volt, hogy a hellénisztikus zsidó hagyomány a Mózest felnevelő egyiptomi királylányt Therenuthisznak nevezte.
Egy másik általános feldatkörének az isteni ruhák készítését tartották – a templomokban őrzött kultuszszobrokat az ő vásznával öltöztették fel. A halottakra a múmiakötelékeket is felhelyezhette, hiszen a lentermés neki volt köszönhető. Mivel ilyen sok jót hozott, az áldás, szerencse megszemélyesítője lett. Egyik karnaki feliraton az olvasható róla, hogy ő “Egyiptom ka-lelke, aki a két országot táplálja”.
Bár országszerte tisztelték, önálló kultusza kevés helyen alakult ki. Medinet Madiban (Fajum) azonban a Középbirodalom korától saját temploma állt. Később a deltabeli Therenuthisz emelkedett fő kultuszhelyévé. A Ptolemaiosz korban Izisz egyik arculataként fogták fel, és így tisztelték meg például a denderai Hathor-templomban egy szentéllyel. Az égetett agyagszobrokon (terrakotta) kígyótestű nőalakban jelenítették meg.
© Győry Hedvig