Réz
A réz m egmunkálásának legkorábbi emlékei a Badari kultúrából (Kr.e. 5. e. – Mostagedda 596 sír) származnak, majd a Nagada kultúra idején rendszeres bányászata is bizonyítható a Szináj félszigeti Timnában. Lemez formájában az 1. dinasztia idejétől fordul elő. Szahuré fáraó (5. dinasztia) piramis-templomának vízelvezető rendszerét 1 m x 45 cm-es (kalapált) vízelvezető csövekkel alakították ki. A 4. dinasztia korában már biztosan tudták ezüsttel forrasztani, és a Középbirodalom korától az üreges öntésnek is van nyoma. Ez azonban általánossá csak a Harmadik Átmeneti Korban lett. Még Tutanhamon trombitája is forrasztással készült. A réz megmunkálásának legkorábbi ábrázolása Wepemnoferet sírjának a falán (Giza, 5. dinasztia) látható. A kísérő felirat tanúsága szerint olvasztásának speciális fogásai lehettek, melyek a minőség javítására szolgáltak.
A réz egyiptomi neve, a Hmtj a „fúróhoz tartozó” a 2. dinasztia korától mutatható ki. A fáraókor folyamán többféle rezet ismertek, melyek részben természetes előfordulásának különbözőségére utaltak (szennyeződések), részben szándékos módosítások (mint a “fekete réz“) megjelölésére szolgáltak. Az ón például olvadáspontját csökkentette, és könnyítette öntését, az arzén viszont megfelelő technika alkalmazása mellett a készterméket tette keményebbé. Tudatos használatuk (adalék) mértékével és korával kapcsolatban azonban komoly viták vannak.
A réz egyiptomi neve, a Hmtj a „fúróhoz tartozó” a 2. dinasztia korától mutatható ki. A fáraókor folyamán többféle rezet ismertek, melyek részben természetes előfordulásának különbözőségére utaltak (szennyeződések), részben szándékos módosítások (mint a “fekete réz“) megjelölésére szolgáltak. Az ón például olvadáspontját csökkentette, és könnyítette öntését, az arzén viszont megfelelő technika alkalmazása mellett a készterméket tette keményebbé. Tudatos használatuk (adalék) mértékével és korával kapcsolatban azonban komoly viták vannak.
© Győry Hedvig