Démotikus írás

A szaiszi korra az egyiptomiak beszélt nyelve, és az írott nyelv között már óriási lett a különbség. Olyan sok mindent nem tudtak a hagyományos módon leírni, hogy szükségessé vált az írás megreformálása. Kialakult egy, a gyorsírásra emlékeztető, puszta vonalakra egyszerűsített, képi jellegét teljesen elveszített írásforma, melyet a hétköznapi igényeknek megfelelően elsősorban gazdasági és jogi iratokban használtak – most már mindig jobbról balra írt sorokban -, ahol a beszélt nyelv új fogalmainak alkalmazása elkerülhetetlen volt. Az eddigre kikristályosodott új nyelvi szerkezetet, nyelvtani formákat is tükrözte. A betűkészlet továbbra is egy és több hangzós jeleket tartalmazott, de a szavak precízebb hangalakjának a rögzítési igényét is dokumentálja, amennyiben jelölte például az „e” magánhangzót is. Így a démotikus írás egyúttal egy új szemléletet és egy új nyelvet is jelöl. Ez lett az adminisztráció és államigazgatás nyelve is. Persze itt is megfigyelhetők alaki és nyelvszerkezeti változások, ezért a Ptolemaiosz és római kori démotikus írást is külön-külön egységként szokták kezelni. Amikor Hérodotosz Egyiptomban járt (Kr.e. 450 k.), a démotikus írás még első virágkorát élte, és az egyiptomiak úgy is beszéltek, ahogy írtak. Ezért is nevezhette Hérodotosz az írást népinek (a nép görögül démosz). Később a démotikust a göröggel párhuzamosan használták.
 
 
 
© Győry Hedvig