Ébenfa

Az ébenfa szó az óegyiptomi hebeni (hbny) névből ered, melyet az ógörög nyelvben ébenoszként vettek át, és ez került be latin közvetítéssel a modern európai nyelvekbe a valódi és álébenfa megnevezésére.

Az ébenfa a Diospyros nemzetségbe tartozó növények tömör, fekete fája, melyet gyakran helyettesítenek az álébenfával, ahogy rendszerint az ókori Egyiptomiak is tették. Anyagvizsgálatok alapján a Nílus völgyében a sötétbarnaDalbergia melanoxylon Guill. és Perr. fafajtákat használták így. Ez a trópusi Afrika erdős területein (Szenegál, Eritrea, Észak-Ethiópiától Angoláig, és Transvaal) nő, de a túlzott kitermelés következtében ma már a kihalás szélén áll. A valódi ébenfa fajták közül valószínűleg a Diospyros mespiliformist ismerték – legalábbis néhány esetben ez tűnik valószínűnek. Úgy látszik, az egyiptomiak nem tettek különbséget köztük.

Az ébenfa hazáját egy Genebtiu nevű területként nevezték meg, ahonnan Punton vagy Kuson keresztül érkezett hozzájuk. Biztosan használták az 1. dinasztia korától, de szövegekben jelenlegi ismereteink szerint csak a 3. dinasztia idején jelent meg. A 11. dinasztia alatt viszont már nyílhegyeket is faragtak belőle, majd III. Amenhotep fáraónak készültek ilyen usébti figurák. Számos tárgyhoz díszítőelemként használták fel, de Tutanhamon sírjában egész, belőle készített bútorokat is találtak. Ilyen ébenfabútorokat királyi ajándékként az újbirodalmi fáraók az előázsiai népek királyainak.

 
 
 
© Győry Hedvig