Edények
A háromezer éves fáraókor alatt rendkívül sokféle edényt használtak hosszabb.rövidebb ideig, de ezek jó része egy-egy vezérforma változataként csoportosítható.
Edények díszítése: A kerámia égetés előtt és után is díszíthető, különböző anyagokkal és technikákkal. Lehetett vésni, festeni és pecsételni, sőt hozzáerősíteni is. Kaviccsal lesimítva matt fényt lehetett adni nekik. Ilyenkor a kavicsok mozgatásával létrejövő vonalkák sokszor megmaradnak. Maga az égetés módja is lehetett díszítő elem, amennyiben a késztermék színét sokszor ez határozta meg. A fekete elszíneződést füstöléssel érték el. A felületkezelés történhetett egyszerű, vízzel krém állagúra higított agyaggal is, mely eltömte a nagyobb pórusokat, és sima felületet hozott létre. Színe is intenzívebb lett. Ha még festékpigmenteket is kevertek bele, akkor az eltérő színekkel minta is festhető lett. Lehetett tisztán festékpigmentek vizes oldatával is festeni a felületre, és ez áttetszőbb színeket hozott létre. A kerámiák egy csoportjánál mázat helyeztek az agyag vagy kő felületére, és ezt égették rá. A mázas kerámia azonban az egyiptomi fajanszra jellemző, melyből az agyagedényekhez hasonló módon készítettek edényeket.
Edények megformázása: az első edények valójában még nem tiszta agyagból készültek, hanem a fonott kosarak agyaggal történt körbe tapasztásával hozták őket létre. Ezt követően kialakult az agyag önálló használatának a tudománya is. Kezdetben az agyagdarab közepének a kiemelésével hozták létre a belső üreget, majd a külsőt nyomkodással, az anyag kicsípésével vagy éppen hozzáadásával véglegesítették. Az őskori Egyiptomban már agyaghurkokat építettek egymásra, majd az így létrehozott falakat formázó eszközök segítségével kecses formákká alakították, némelyik edénynél meglepően vékony fallal. A koradinasztikus korban megjelentek a mag körül formázott edények. Ezeknél a fából vagy más növényi anyagból kialakított magot agyaggal vették körül, majd amikor az agyag kiszáradt, a magot kivéve égetésre készen állt a tál és más nyitott szájú edény. Ezt a technikát a 2. Átmeneti Korban a présminta bevezetése váltotta fel. Az Óbirodalom korának nagy újítása a korong feltalálása volt. Ez lényegében egy forgatható lapot jelentett, melynek pörgése alatt a ráhelyezett agyagot edénnyé formázták. Amikor túlságosan lelassult, újra és újra meglökték. A lábbal hajtott fazekaskorong csak a késői kortól volt használatos. Mivel ez mindkét kezet folyamatosan szabaddá tette, egyenletesebben korongolt, és bonyolultabb formák kivitelezése is lehetővé vált. A füleket mindig utólag tapasztották az edényhez, így szükségszerűen ezek válnak a legkönnyebben le.
Kerámia kiégetése: A kezdetben nyílt tűzön való égetést a gödörbe helyezett szárított agyagedények égetése, majd a kemence követte. A Badari és Negade I, végül a núbiai C csoport kerámiai Egyiptomban egy sajátos technikáról is tanúskodnak, nevezetesen a már egyszer kiégetett edények fejjel lefelé fordítva parázsló hamuba helyezésével a vörös színű edényeken fekete peremet tudtak létrehozni.
Edények díszítése: A kerámia égetés előtt és után is díszíthető, különböző anyagokkal és technikákkal. Lehetett vésni, festeni és pecsételni, sőt hozzáerősíteni is. Kaviccsal lesimítva matt fényt lehetett adni nekik. Ilyenkor a kavicsok mozgatásával létrejövő vonalkák sokszor megmaradnak. Maga az égetés módja is lehetett díszítő elem, amennyiben a késztermék színét sokszor ez határozta meg. A fekete elszíneződést füstöléssel érték el. A felületkezelés történhetett egyszerű, vízzel krém állagúra higított agyaggal is, mely eltömte a nagyobb pórusokat, és sima felületet hozott létre. Színe is intenzívebb lett. Ha még festékpigmenteket is kevertek bele, akkor az eltérő színekkel minta is festhető lett. Lehetett tisztán festékpigmentek vizes oldatával is festeni a felületre, és ez áttetszőbb színeket hozott létre. A kerámiák egy csoportjánál mázat helyeztek az agyag vagy kő felületére, és ezt égették rá. A mázas kerámia azonban az egyiptomi fajanszra jellemző, melyből az agyagedényekhez hasonló módon készítettek edényeket.
Edények megformázása: az első edények valójában még nem tiszta agyagból készültek, hanem a fonott kosarak agyaggal történt körbe tapasztásával hozták őket létre. Ezt követően kialakult az agyag önálló használatának a tudománya is. Kezdetben az agyagdarab közepének a kiemelésével hozták létre a belső üreget, majd a külsőt nyomkodással, az anyag kicsípésével vagy éppen hozzáadásával véglegesítették. Az őskori Egyiptomban már agyaghurkokat építettek egymásra, majd az így létrehozott falakat formázó eszközök segítségével kecses formákká alakították, némelyik edénynél meglepően vékony fallal. A koradinasztikus korban megjelentek a mag körül formázott edények. Ezeknél a fából vagy más növényi anyagból kialakított magot agyaggal vették körül, majd amikor az agyag kiszáradt, a magot kivéve égetésre készen állt a tál és más nyitott szájú edény. Ezt a technikát a 2. Átmeneti Korban a présminta bevezetése váltotta fel. Az Óbirodalom korának nagy újítása a korong feltalálása volt. Ez lényegében egy forgatható lapot jelentett, melynek pörgése alatt a ráhelyezett agyagot edénnyé formázták. Amikor túlságosan lelassult, újra és újra meglökték. A lábbal hajtott fazekaskorong csak a késői kortól volt használatos. Mivel ez mindkét kezet folyamatosan szabaddá tette, egyenletesebben korongolt, és bonyolultabb formák kivitelezése is lehetővé vált. A füleket mindig utólag tapasztották az edényhez, így szükségszerűen ezek válnak a legkönnyebben le.
Kerámia kiégetése: A kezdetben nyílt tűzön való égetést a gödörbe helyezett szárított agyagedények égetése, majd a kemence követte. A Badari és Negade I, végül a núbiai C csoport kerámiai Egyiptomban egy sajátos technikáról is tanúskodnak, nevezetesen a már egyszer kiégetett edények fejjel lefelé fordítva parázsló hamuba helyezésével a vörös színű edényeken fekete peremet tudtak létrehozni.
© Győry Hedvig