Káka

A kákák a palkafélék (Cyperaceae) családjába tartoznak. A legújabb rendszertani besorolásban a kétsoroskáka (Blysmus), szikikáka vagy zsióka (Bolboschoenus), káka (Schoenoplectus), szürkekáka (Scirpoides), tőzegkáka (Rhynchospora) nemzetségek tartoznak közéjük, és az ókori egyiptomi leletek között is kimutatható erdeikáka (Scirpus) és csetkáka (Eleocharis) nemzetségek. A köznyelvben a különböző nemzetségeket egyszerűen kákának szokták nevezni.

Az erdei káka (Scirpus) szárának metszete háromszögletű. Hosszú levelei csak a szár alsó részén nőnek, felette a szár sima, csomómentes. A szár végén a füzérvirágzat alatt a lomblevelek rozetta formában helyezkednek el. A növények magassága a mintegy 50 fajtán belül 20 cm és 3 m között váltakozik. A tudományos életben használt Scirpus nevét a rómaiaktól vettük át. Terentiustól származik egyébként a „kákán is csomót keres” (nodum in scirpo quaerere) kifejezés. Vízparton, tavakban tenyészik. Egyes fajták gyöktörzsének gumóit ősszel orvosságnak gyűjtik.
Az ókori Egyiptomból a „lehajló káka” (Scirpus inclinatus), és a „dudorral teli káka” (Scirpus tuberosus) fajtákat ismerjük. Az előbbi a deltavidék, a Földközi tenger partvidéke és az oázisok lakója, az utóbbi egész Egyiptomban elterjedt. Míg az 2 méterre is megnövő, lehajló száraival is gyökeret ereszt, ez csak magjaival és gyöktörzsével szaporodik. Scirpus inclinatus leleteket a Ptolemaiosz kortól ismerünk, amikor a virágkoszorúk girlandját alkotta, ebbe tűzték bele a terméseket és virágokat. Egyiptomi nevüket még nem azonosították.

Szintén a kákák közé tartozik a kb 250 fajtát számláló Eleocharis csetkáka nemzetség. A faj nevét a görög heleiosz + kharisz) szóból nyerte, jelezve jellemző mocsári előfordulását és általános kecses megítélését. Számos fajtája él a víz mellett, de sok magába a vízbe telepedett. Burokká alakult levele csak a szár tövénél található meg. Rendszerint gyöktörzzsel terjed vagy indával . Füzérvirága a szár végén nő. Az ókori Egyiptomból az Eleocharis palustris (mocsári) fajtát ismerjük. A 40 cm magas növény gyöktörzzsel szaporodik. Egyiptomi jelenléte az Óbirodalom idejétől kimutatható. Növénykoszorúba fonták a római korban is. Egyiptomi nevét nem ismerjük.
 
 
 
© Győry Hedvig