Kizárólag a királysírokon dolgozó kézművesek és családjuk lakott a városban: kőfaragó, szobrász, festő, körvonalrajzoló, kőműves, asztalos és írnok, ill. a területet felügyelő személyzet, mint az őr és ajtónálló. Többségük írta és olvasta a hieratikus írást, néhányan a hieroglifákat is ismerték. Még az asszonyok közötti levelezésnek is van nyoma. Jellemzően szedzsem-as szolgáknak hívták magukat, ill. foglalkozásukat nevezték meg sírjukban. Kiváltságos helyet foglaltak el az egyiptomi hierarchiában, mivel személyes kapcsolatban álltak a legmagasabb rangú hivatalnokokkal. Írnokuk és csapatvezetőik közvetlenül a vezírtől kapták az utasításokat, illetve nekik számoltak be. Dekádokban dolgoztak, de a 10 napból kettő pihenőnap volt, és sokszor a többiről is hiányoztak – akár családi vagy személyes okokból is. Igaz, csapatvezetőjük és a „temető írnoka” saját hasznára is rendszeresen kirendelte őket dolgozni.

 

 

 

© Győry Hedvig