Az ókori Egyiptomban szinte mindenféle követ felhasználtak az ékszerek készítésekor. Nagyon sokszor különböző alakú gyöngyöket készítettek belőlük, melyeket megformáztak, majd átfúrtak. Az építkezéseken is készítettek ilyen magfuratot – a legnagyobb ismert furat átmérője 45 cm, és egy asszuáni gránitba fúrták! A furatok elkészítése az olyan kemény köveknél, mint például a gránit, diorit vagy bazalt ma gyémántfúrófejes szerszámmal történik. Korabeli gyémántot viszont nem ismerünk. Hogyan csinálták? A furatok enyhén szűkülnek, belsejükben szabálytalan közökben, néha egymást is vágva, eltérő mélységű, többé-kevébé körkörös barázdák láthatók, melyek szélei a kő keménységével arányosan egyre élesebben vágódnak be. Alapos vizsgálatok során kimutatható, hogy kvarc- és rézszemcsék tapadtak meg benne. Az ábrázolások alapján tudjuk, hogy egyszerű fúró körkörös mozgatásával hozták őket létre. Mivel ezek a gyöngyök tömegárut képeztek, külön erre spezializálódott szakemberek készítették őket, akik jól ismerték az egyes kövek tulajdonságait és rendkívül nagy gyakorlatra tettek szert a gyöngyök fúrásában is.

 

 

 

© Győry Hedvig