Több névvel (niau, imat, nerau) is illették az ókori egyiptomiak a kőszáli kecskét (Capra ibex). Jóllehet a hátul visszahajló, íves szarvú állat sziklás vádikban lakik, jellemzően szeret a víz közelében tartózkodni, ahol szürkülettől estig táplálkozik. Csak a keleti sivatag lakója volt.
A fáraókori sivatagi vadászat ábrázolásainak állandó résztvevője, de ugyanúgy gyakori az áldozati jeleneteken, a mészárszék ábrázolások között, és hizlalását is többször megörökítették, akár kölykével együtt. Jelenléte néhol díszítő motívumnak tűnik, mint például feje Hatsepszut fáraónő hajójának a tatján, vagy egy edény fülén. Egész alakja is képezhetett kenőcsös kanalat. Kedvelt kisállat is volt, legalábbis a gazda széke alatti helye erre utal. Vadászati jeleneten szívesen örökítették meg “repülő galopp” mozgásban. Alakja feltűnően nagy mennyiségben található meg Tell el-Amarnában a gyűrűk présmintái között.
Belsőségeit orvosi szövegek szerint felhasználták a gyógyításra. Szíriai faját (Capra aegagrus) importálták, és néha műalkotásokon is megörökítették, mint például fejét Tutanhamon alabástrom bárkájának a tatján.

 

 

 

© Győry Hedvig