Ahol tehették, az egyiptomiak hajóra rakták a követ, a többi súlyos anyaghoz hasonlóan. Minthogy a kőkitermelés rendszerint a fáraók monopóliuma volt, szállításukhoz komoly teherhajó haddal rendelkeztek. Nagy teherbírású „széles” (wsx) és a sAT típusú hajókat rendszeresítettek. Uni óbirodalmi sírfeliratán Abüdoszban 8 szállítóhajóból álló konvojt említ. Négy újbirodalmi osztrakon tanúsága szerint egy csoportjuk 90 tonna követ szállított egyszerre.
A sivatagi bányákból az utakon vontatták a nyersanyagot a kikötőkbe. Karbantartásukról útfelügyelők gondoskodtak. A szállítást szántalpon, vagy fatönk görgők segítségével végezték. Ez utóbbi esetben takarékossági okokból azokat a görgőket, melyeken már túlhaladt az egész szállítmány felszedték, és a menetoszlop elejére cipelték, majd sorba rakták, így biztosítva a folyamatos haladást. Az ábrázolások alapján, ha lehetett, vízzel tették csúszóssá az utat a szánok számára. Emelőkkel, kaparókkal egészült ki a szállítók szerszámkészlete, és persze jó erős kötelekkel. Az egyes szállítmányokat emberek vagy állatok vontatták. A maszarai bánya (Kairó mellett) egyik domborművén ökröt ábrázoltak így, több szöveg pedig szamarat említ. A lahuni papiruszok szerint önálló mesterségnek tekintették a vontatást, és végzőjét „kő-vontatónak” (jtHw-jnrw) nevezték. Erre a célra rövidebb helyi utakat és rámpákat is készítettek – akár kőből, vályogból vagy fából.

 

 

 

© Győry Hedvig