Lapszoknya
A test köré csavart négyszögletes ágyékkötőből fejlődött ki az egyiptomi lapszoknya, amelyet a skótokhoz hasonlóan férfiak viseltek, csak egyes táncoknál a táncosnők. A felső szélen többnyire szalaggal, zsinórral vagy övvel rögzítették, de előfordul, hogy az anyag csücskének az átbújtatásával és megcsomózásával érték el, hogy biztosan a helyén maradjon. Az anyag hossza széles skálán mozgott: mellmagasságtól a bokáig a legkülönbözőbb magasságban lehetett a szoknya felső ill. alsó széle, de leggyakrabban a deréktól a térd tájékáig terjedt.
Az Újbirodalom korában divatossá vált speciális típusa a szalagszoknya, melynél a felső szegélyhez hosszú övszalagot erősítettek. Viselete az ábrázolások alapján rekonstruálható: felső széle a köldök alatt lehetett rögzítve, vagy úgy, hogy a szalag két végét felül megkötötték, majd a végeket hagyták szépen elrendezve lelógni, vagy az egyik ruhavég a szalagruha alatt marad, míg másikat a derék körül bedugták a szalagruha felső széle alá, ahonnan aztán végé lelógatták Gyakran más ruhadarab felett viselték, és több, különböző hosszúságú szoknyát is felvehettek egymás fölé. Egy 18. dinasztiabeli thébai példány 188 cm hosszú és 55 cm széles négyszögletes vászon darab, három oldalról beszegve, a negyediken az eredeti szövőszéllel.
Az Újbirodalom korában divatossá vált speciális típusa a szalagszoknya, melynél a felső szegélyhez hosszú övszalagot erősítettek. Viselete az ábrázolások alapján rekonstruálható: felső széle a köldök alatt lehetett rögzítve, vagy úgy, hogy a szalag két végét felül megkötötték, majd a végeket hagyták szépen elrendezve lelógni, vagy az egyik ruhavég a szalagruha alatt marad, míg másikat a derék körül bedugták a szalagruha felső széle alá, ahonnan aztán végé lelógatták Gyakran más ruhadarab felett viselték, és több, különböző hosszúságú szoknyát is felvehettek egymás fölé. Egy 18. dinasztiabeli thébai példány 188 cm hosszú és 55 cm széles négyszögletes vászon darab, három oldalról beszegve, a negyediken az eredeti szövőszéllel.
© Győry Hedvig