Nehezékes szövőszék

A szövés felülről lefelé haladt. A felső rúdon (szövőhenger) szabályos közönként átvetett és csomózott ún. láncfonalakat alul agyag- vagy kőnehezékekkel tették feszessé. Miután a tervezett vászon teljes szélességében felvetették így a függőleges fonalat, kezdődött a vízszintes szálak (vetülékfonal vagy keresztfonal) behúzása. Ehhez először kézzel kiemeltek minden második láncfonalat, majd az így létrejött szádnyíláson átdugták a vetülékfonalat. Az ekkor hátrakerült első szálakat most előre húzták, és a vetülékfonal másik felét ezen az új szádnyíláson visszahúzták. A következő fonallal ugyanígy jártak el, és ezt addig folytatták, amíg a kívánt hosszat el nem érték. A végén csomózással rojtot készítettek, és hasonlóan jártak el a vászon kezdetén is, miután a szövőhengert kicsúsztatták belőle. A textíliát a vetülékfonal végeinél lefelé fordítva viselték.
Egyiptomi használata bizonytalan – a Kahun városában talált nehezékek alapján W. M. Fl. Petrie feltételezi, hogy itt használták. Közép és Észak-Európa őskorára jellemző, és a görög szövőszék őse is belőle vezethető le.
 
 
 
© Győry Hedvig