Sör
Az ókori Egyiptomban alapélelmezési cikknek számított a sör, ahogy ők hívták henket (Hnqt). Felnőttek és gyerekek egyaránt fogyasztották. Alkoholtartalma azonban lényegesen kisebb lehetett, mint ma, bár Háthor, Szahmet és Basztet ünnepén sokan mégis részegre itták magukat. Istennőjét Tenenitnek hívták, de ritkán szerepel a forrásokban.
Készítését is gyakran ábrázolták sírfestményeken és az Első Átmeneti Korban a szolgaszobor csoportok között, de nem részletezték, milyen sör készül. Az ábrázolások alapján a következő műveleteket végezték: a csíráztatott árpából (maláta / besa) kenyeret sütöttek, azt szétmorzsolták, vízbe áztatták, majd átszűrték. Datolyát vagy élesztőt tettek hozzá korábbi tészta formájában, és nagy edényekben erjesztették. Az így keletkezett nedűt aztán leszűrték, és sörös edényekbe töltötték. Hiányzott belőle a komló, ezért csak rövid ideig tudták tárolni. Ez az oka, hogy a katonai- vagy bányaexpedíciók kíséretéből sem hiányzott a sörkészítő.
Számos fajtáját készítették, de egyik sem volt habos. A gizai piramisépítő munkások szálláshelyét megvizsgálva például ötféle sört mutattak ki. A sörfajták egyik meghatározó tényezője az adalékanyag. Tudjuk, hogy az egyiptomiak fűszereket és gyümölcsöket is tettek bele, mint pl. a szikomórfüge, boróka, koriander, ami jelentősen befolyásolta az izét. Mivel a bener „datolya, édes” szóval együtt is említik, biztosan volt édes sör. Máskor vörös színét emelik ki. Ez a vörös sör a Napszem történetében is megtalálható, ott asszuáni vörös okkerrel színezték. Kérdéses azonban, hogy a mindennapi életben hogyan állították elő. Mezopotámiából is importáltak söröket, és a „kikötő sörét”, röviden qedi sört valószínűleg egyik kiváltására alakították ki. Délről érkezett a núbiai sör. Núbiai csontokban talált tetrán maradványok alapján ennek gyógyhatása is jelentős volt. Orvosi szövegekből tudunk “feles” és “harmados” sörről is.
Tutanhamon korának sörét a brit Newcastle Brewerie, az óbirodalmi formát a japán Kirin Brewry Co próbálta meg rekonstruálni. Amerikai kísérletek (Delwen Samuel) bor jellegű északi és yoghurtra emlékeztető déli sörfajtát feltételeznek.
Készítését is gyakran ábrázolták sírfestményeken és az Első Átmeneti Korban a szolgaszobor csoportok között, de nem részletezték, milyen sör készül. Az ábrázolások alapján a következő műveleteket végezték: a csíráztatott árpából (maláta / besa) kenyeret sütöttek, azt szétmorzsolták, vízbe áztatták, majd átszűrték. Datolyát vagy élesztőt tettek hozzá korábbi tészta formájában, és nagy edényekben erjesztették. Az így keletkezett nedűt aztán leszűrték, és sörös edényekbe töltötték. Hiányzott belőle a komló, ezért csak rövid ideig tudták tárolni. Ez az oka, hogy a katonai- vagy bányaexpedíciók kíséretéből sem hiányzott a sörkészítő.
Számos fajtáját készítették, de egyik sem volt habos. A gizai piramisépítő munkások szálláshelyét megvizsgálva például ötféle sört mutattak ki. A sörfajták egyik meghatározó tényezője az adalékanyag. Tudjuk, hogy az egyiptomiak fűszereket és gyümölcsöket is tettek bele, mint pl. a szikomórfüge, boróka, koriander, ami jelentősen befolyásolta az izét. Mivel a bener „datolya, édes” szóval együtt is említik, biztosan volt édes sör. Máskor vörös színét emelik ki. Ez a vörös sör a Napszem történetében is megtalálható, ott asszuáni vörös okkerrel színezték. Kérdéses azonban, hogy a mindennapi életben hogyan állították elő. Mezopotámiából is importáltak söröket, és a „kikötő sörét”, röviden qedi sört valószínűleg egyik kiváltására alakították ki. Délről érkezett a núbiai sör. Núbiai csontokban talált tetrán maradványok alapján ennek gyógyhatása is jelentős volt. Orvosi szövegekből tudunk “feles” és “harmados” sörről is.
Tutanhamon korának sörét a brit Newcastle Brewerie, az óbirodalmi formát a japán Kirin Brewry Co próbálta meg rekonstruálni. Amerikai kísérletek (Delwen Samuel) bor jellegű északi és yoghurtra emlékeztető déli sörfajtát feltételeznek.
© Győry Hedvig