Az egyiptomi művészetben a szobrászati alkotások közé a szabadon álló alkotásokat szokták sorolni, a domborművek nélkül, mivel ezek nagyon kis szintkülönbséggel készültek, és a síkművészet szabályait követik. Az egyiptomi szobrászat legtöbb kiemelkedő alkotásai kőből készült, bár csodálatos bronz, fa, elefántcsont és agyagszobrokat is ismerünk. Mesterien értettek a kemény kövek megmunkálásához, mint a gránit, bazalt, diorit, greywacke, kvarcit,egyiptomi alabástrom, jáspis, obszidián, de finoman megmunkálták a puhább köveket is, mint a homokkő, mészkő, szerpentinit vagy szteatit. A fúrás és faragás után felületüket simára és fényesre polírozták. Rendszeresen festették is őket egyes részeken, vagy puhaköveknél stukkó borítás után akár az egészen is. A nagy szobrokat állványokkal vették körül, és egyszerre többen dolgoztak rajtuk. A szobor alakját négyzethaló segítségével vázolták fel a kőtömb mindegyik oldalán, majd ezek segítségével haladtak befelé. A műhelyek a templomok a király irányítása alatt álltak. A felügyeletet kezdetben a Héliopoliszi „nagy látó” és Ptah memphiszi főpapja látták el, később más templomi és királyi hivatalnokok. Ők voltak egyúttal a szobrok főtervezői is. A szobrászati alkotások témái ugyanis többnyire az istenek és királyok ábrázolása (pl. VI. Ramszesz egyik szobrának korabeli leírása) körül koncentrálódtak, és a magánemberek sírkultuszához szükséges művek előállításával foglalkoztak. Alapvetően bal lábbal kilépve, széken ülve vagy térdelve ábrázolták valamennyi embert és emberalakban megjelenített istent, ill. az írnokok számára a töröküléses formát hozták létre. A látszólagos egyhangúság ellenére azonban a három évezred alatt változatos ikonográfiai és stilisztikai megoldások születtek. Természetesen állatokat, növényeket és tárgyakat is létrehoztak, melyek akár épületelemek, akár szerszámok vagy eszközök voltak, lehettek szobrászati alkotások, vagy azok elemei.

 

 

 

© Győry Hedvig