A 7-10. dinasztia idején a nagy mennyiségbe kerültek a sírokba a szolgaszobrok. A sírtulajdonos túlvilági életében látták el munkájukat. Egy-egy előfutáruk már a 4. dinasztia ideje óta feltűnt. A kezdetben különálló kő-, majd faszobrocskákat csoportokba rendezték, és közös talapzatra helyezték, így egyszerre többféle munkafázist jeleníthettek meg. Gyakoriak köztük a műhelyábrázolások. A 11-12. dinasztia idejében részletesebben kidolgozva láthatók a még nagyobb csoportban dolgozó emberek együttesei.
A nagyszobrászatban megszokott szabályoktól gyakran eltértek, több nézetre készült, valódi körplasztikák voltak. Megtörték a szigorú frontalítást. A részletek viszont gyakran kidolgozatlanok maradtak, és az arányok többször természetellenesek. Gyakran szakítottak az egyiptomi művészet általános stílustörvényeivel, a szimmetriára, az egyensúlyra való törekvéssel. Az ábrázolt téma tárgya is kötetlenebb felépítést igényelt, az életszerű részletek pontosabb rögzítését tette szükségessé.

 

 

 

© Győry Hedvig