Toerisz
Az ősi, vízilóistennő az egyiptomi mitológiában a terhes nőkkel és kismamákkal, valamint a születéssel állt kapcsolatban. Segítségével élték túl a nők épen a szülést, és maradtak egészségesen életben a kisdedek. A fáraókor folyamán mindig megőrizte ezt a feladatkört, ám tevékenységét a túlvilágra is kiterjesztette. Minden embert segített a túlvilági újjászületésben, így férfiak sírjában is elhelyezték amulettjét. A Halottak Könyvében a “mágikus védelem úrnőjeként” a halottat kísérte.
Fontosságát jelzi óegyiptomi neve, “a nagy” Ta-weret. Ennek görögös formája a Toerisz. Megnevezésére szolgált még az Ipet (“hárem“) és Reret (“koca“) név.
Ábrázolásain jellemző módon víziló testéhez oroszlánmancsok kapcsolódtak, ám emberi karok, és hátán krokodilfarok fut végig, hangsúlyozva vad természetét, mely különösen kölyke védelmekor nyilvánult meg. Lógó mellei anyai szerepét emelik ki. Védő funkcióját szívesen jelezték elé állított “élet” (ankh) és “védelem” (sza) jellel, vagy a kezében tartott késsel. Gyakran jelent meg Bésszel együtt. Elősegítette a termékenységet, és ebben a szerepében Hathorral hozták kapcsolatba – az esetenként fejére helyezett két szarv között elhelyezkedő napkorong utal is erre.
A hivatalos vallási szövegekben, templomi ábrázolásokon viszonylag ritkán szerepelt, annál gyakrabban találkozni vele az alsóbb rétegek emlékei között. Alakját hálószobák felszerelési tárgyain és különösen sok amuletten jelenítették meg. Templomi kultuszszobra kevés lehetett, de Karnakban fennmaradt egy. Deir el-Medinehben és Tell el-Amarnában is kimutatható azonban, hogy a házi oltárokon rendszeresen mutattak be neki áldozatot.
Mitológiai tevékenységet Ré napisten mellett végzett, akinek naponkénti újjászületését segítette, és Plutarkhosz feljegyezte, hogy betöltötte Széthpárjának a szerepét, és megfékezte gonosz hatalmát. Egy thébai elképzelés szerint Ipet nevén Amonnal alkotott párt, és Ozirisz anyja volt.
Gebel el-Szilszilán a Nílus áradásának a biztosítása érdekében minden évben termékenységi szertartásokat végeztek számára. A közép-egyiptomi Oxürhünkhuszban Athénéval azonosították, és hellénisztikus templomában a sügért (görögül látész) szent állatként tisztelték.
Fontosságát jelzi óegyiptomi neve, “a nagy” Ta-weret. Ennek görögös formája a Toerisz. Megnevezésére szolgált még az Ipet (“hárem“) és Reret (“koca“) név.
Ábrázolásain jellemző módon víziló testéhez oroszlánmancsok kapcsolódtak, ám emberi karok, és hátán krokodilfarok fut végig, hangsúlyozva vad természetét, mely különösen kölyke védelmekor nyilvánult meg. Lógó mellei anyai szerepét emelik ki. Védő funkcióját szívesen jelezték elé állított “élet” (ankh) és “védelem” (sza) jellel, vagy a kezében tartott késsel. Gyakran jelent meg Bésszel együtt. Elősegítette a termékenységet, és ebben a szerepében Hathorral hozták kapcsolatba – az esetenként fejére helyezett két szarv között elhelyezkedő napkorong utal is erre.
A hivatalos vallási szövegekben, templomi ábrázolásokon viszonylag ritkán szerepelt, annál gyakrabban találkozni vele az alsóbb rétegek emlékei között. Alakját hálószobák felszerelési tárgyain és különösen sok amuletten jelenítették meg. Templomi kultuszszobra kevés lehetett, de Karnakban fennmaradt egy. Deir el-Medinehben és Tell el-Amarnában is kimutatható azonban, hogy a házi oltárokon rendszeresen mutattak be neki áldozatot.
Mitológiai tevékenységet Ré napisten mellett végzett, akinek naponkénti újjászületését segítette, és Plutarkhosz feljegyezte, hogy betöltötte Széthpárjának a szerepét, és megfékezte gonosz hatalmát. Egy thébai elképzelés szerint Ipet nevén Amonnal alkotott párt, és Ozirisz anyja volt.
Gebel el-Szilszilán a Nílus áradásának a biztosítása érdekében minden évben termékenységi szertartásokat végeztek számára. A közép-egyiptomi Oxürhünkhuszban Athénéval azonosították, és hellénisztikus templomában a sügért (görögül látész) szent állatként tisztelték.
© Győry Hedvig