"Völgy Szép Ünnepe"
Teljes nevén a “Völgy gyönyörű ünnepét” (Hb nfr n Jnt) Thébában a nyugati parton ünnepelték II. Mentuhotep fáraó korától – a korábbi ünnepi listákon még nem említik. A mozgóévhez kapcsolódott. Fő cselekménye a thébai Amonszobrának a fáraó halotti templomához történő látogatása, ahol Hathorral egyesülve újjászületett.
Célpontja kezdetben a Deir el-Bahariban álló Hathor kápolna volt, ahol az istennőt szent tehén formájában, és a papirusznádas úrnőjeként tisztelték. Amon-Ré szobra már ekkor bárkán utazott. Az ünnepet éppen ezért a “hajósút szép ünnepe” névvel illették, amit néha később is említenek a források. Az Amon szobor látogatásának mintájára a temető többi halottját is áldozatban részesítették. Ekkoriban az áradás levonulásakor, a szárazság évszak (semu) 1. hónapjának a végén, szeptemberben került sor az egy napos ünnepre.
Igazán jelentőssé akkor vált, amikor az Újbirodalom idején Amon-Ré az istenek királya lett, és felvonulása egy hónappal későbbre, de a mozgó év miatt május-június idejére esett. Ekkor két napra bővült, hiszen az isten az éjszakát az istennőnél töltötte, és ezáltal jóval hangsúlyosabb szerepet kapott a rítusokban Hathor és a hozzá kapcsolódó Szahmet és Basztet istennő is. Most már az ünnepség részének tekintették a fokozott alkoholfogyasztás miatt fellépő részegséget is (“Részegség ünnepe”). Az ünnep ábrázolása a királyi templomok mellett a 18. dinasztia korától a sírokban is megfigyelhető. De míg a templomokban az áldozati jelenetek és a körmenet dominál, a sírokban a templomok előtt megpihenő Amon-bárka és a halotti lakoma játsza a fő szerepet.
Az ünnep cselekménye a 18. dinasztia alatt alakult át. Kezdetben még a korábbi hagyományok éltek tovább, mint a fogadalmi felajánlások, rituális áldozatok, templomok felkeresése és Hathor istennő papnőinek a meglátogatása. Hatsepszut idején beleépítették a khemmiszi felvonulást, mely Hórusz és a helyét a trónon elfoglaló uralkodó születését, megújulását jelképezte. Hatsepszut eggyé vált a Hathor kápolna istennőjével, úgy fogadta Amon istent. A rítus végén pedig “Hathor gyermekévé” vált, “az istenek királyának” a helyettesítője lett. Ezáltal lett képes – valamennyi – uralkodó a királyi feladatokat gyakorolni. Később széles néptömegek kapcsolódtak bele a túlvilági utazásba. Ekkor alakult át a körmenet örömünneppé. Bevezették a virágcsokrokat, és a táncokat italozás követte. III. Thotmesz végső célját saját halotti templomához irányította. Az Amarna-kor alatt nem ünnepelték. Legkésőbb Ay uralkodásától ismét feltűnt, és korai formáját állították vissza. Az örömünnep jelleg mégis megmaradt, és a bárkásfelvonulás Mut és Honszubárkáival bővült. A fokozatosan hanyatló 20. dinasztia korában aztán a halál sötét oldala került előtérbe. Utána helyi ünnep formájában élt tovább, országos jelentőségét elveszítette.
Célpontja kezdetben a Deir el-Bahariban álló Hathor kápolna volt, ahol az istennőt szent tehén formájában, és a papirusznádas úrnőjeként tisztelték. Amon-Ré szobra már ekkor bárkán utazott. Az ünnepet éppen ezért a “hajósút szép ünnepe” névvel illették, amit néha később is említenek a források. Az Amon szobor látogatásának mintájára a temető többi halottját is áldozatban részesítették. Ekkoriban az áradás levonulásakor, a szárazság évszak (semu) 1. hónapjának a végén, szeptemberben került sor az egy napos ünnepre.
Igazán jelentőssé akkor vált, amikor az Újbirodalom idején Amon-Ré az istenek királya lett, és felvonulása egy hónappal későbbre, de a mozgó év miatt május-június idejére esett. Ekkor két napra bővült, hiszen az isten az éjszakát az istennőnél töltötte, és ezáltal jóval hangsúlyosabb szerepet kapott a rítusokban Hathor és a hozzá kapcsolódó Szahmet és Basztet istennő is. Most már az ünnepség részének tekintették a fokozott alkoholfogyasztás miatt fellépő részegséget is (“Részegség ünnepe”). Az ünnep ábrázolása a királyi templomok mellett a 18. dinasztia korától a sírokban is megfigyelhető. De míg a templomokban az áldozati jelenetek és a körmenet dominál, a sírokban a templomok előtt megpihenő Amon-bárka és a halotti lakoma játsza a fő szerepet.
Az ünnep cselekménye a 18. dinasztia alatt alakult át. Kezdetben még a korábbi hagyományok éltek tovább, mint a fogadalmi felajánlások, rituális áldozatok, templomok felkeresése és Hathor istennő papnőinek a meglátogatása. Hatsepszut idején beleépítették a khemmiszi felvonulást, mely Hórusz és a helyét a trónon elfoglaló uralkodó születését, megújulását jelképezte. Hatsepszut eggyé vált a Hathor kápolna istennőjével, úgy fogadta Amon istent. A rítus végén pedig “Hathor gyermekévé” vált, “az istenek királyának” a helyettesítője lett. Ezáltal lett képes – valamennyi – uralkodó a királyi feladatokat gyakorolni. Később széles néptömegek kapcsolódtak bele a túlvilági utazásba. Ekkor alakult át a körmenet örömünneppé. Bevezették a virágcsokrokat, és a táncokat italozás követte. III. Thotmesz végső célját saját halotti templomához irányította. Az Amarna-kor alatt nem ünnepelték. Legkésőbb Ay uralkodásától ismét feltűnt, és korai formáját állították vissza. Az örömünnep jelleg mégis megmaradt, és a bárkásfelvonulás Mut és Honszubárkáival bővült. A fokozatosan hanyatló 20. dinasztia korában aztán a halál sötét oldala került előtérbe. Utána helyi ünnep formájában élt tovább, országos jelentőségét elveszítette.
© Győry Hedvig