hárfásdal

Egy Óbirodalom korában feltűnt énekforma, a hárfásdal önálló műfajjá nőtte ki magát. Nevét szokásos előadásmódjáról, a hárfa hangja mellett előadott énekről kapta. Célja kezdetben a halott nevének fenntartása volt, és ezzel együtt a halál utáni élet dícséretének egyik formája. Az első Átmeneti Korban, vagy a Középbirodalom elelején aztán Intref király hárfását követve, az élet múlandósága került előtérbe, és a földi élet élvezetére helyezték a hangsúlyt. Az Újbirodlaom idején a vallási fellendülés ismét a pozitív vonásokat helyezték előtérbe. Elképzelhető, hogy ennek a dalformának a görög linos, mely szintén halotti ének, volt a görög megfelelője, és a perzsa korban görögösítve manerosznak nevezték.
 
 
 
© Győry Hedvig