Az óegyiptomi labdák egy része puha, mások kemények, azonban valamennyi elfér egy tenyérben. A tárgyi leletek mellett képek is tanúskodnak használatukról.

Ezek egy része templomi domborművön látható. Hatsepszut fáraónő korától Hadrianus császár uralkodásáig kimutatható, és a fáraót ábrázolja egyik kezében egy viszonylag hosszú ütőpálcával, másikban tenyérnyi labdával (HmA.t). A domborművek környezete alapján a jelenet nyilvánvalóan a templomi szertartások részét alkotta. Az elemzések kimutatták, hogy a gonosz megsemmisítésére irányuló rítusok közé tartozott, melyben a labda a káoszt előidézni vágyó Apóphisz óriáskígyó hipnotizáló szemét jelképezte. A szertartás folyamán ezt semmisítette meg, vagy tette ártalmatlanná a fáraó Hathor vagy más, a Napszemet megszemélyesítő istennő előtt, hogy annak „szívét megörvendeztesse”. Tettével „élettel megáldottá” vált, vagyis egészséget, jólétet, boldogságot és millió éveket kapott, meg isteni védelmet ellenségeivel szemben – ami egyúttal országára is kiterjedt. A labda tehát egy különlegesen hatékony eszköz volt, amit éppen ezért szebaketnek (sbAq.t) „a világossá tevőnek” is neveztek.

A kísérő feliratokból kiderül, hogy a fáraó a szeqer „(el)üt, (fel)ver” igével végzett mozdulatot tette, vagyis elütötte a labdát. Hatsepszut királynő Deir el-Bahariban épült templomának Hathor szentélyében két főpap áll III. Thotmesz fáraóval szemben, akik a felirat alapján a khenep in hem-netjer (xnp jn Hm-nTr), vagyis az „elkapás a főpap által” tettét hajtják végre. Közvetlen ezzel a felirattal egybeírva, de ellentétes irányban, egy további magyarázat is olvasható: kemaenef (kmA.n=f / „eldob, -hajít, lever, létrehoz”), ami a hieroglifák írásiránya alapján a fáraóra vonatkozik: „miután elhajította”. A fáraó kéztartása alapján pedig ez csak a bot segítségével történhetett. Megerősíteni látszik ezt a luxori Amon-Ré templom egyik csarnokának a falán az a dombormű, ahol III. Amenhotep fáraó mintha a pálca végével igazítaná meg a labdát. A mozdulat a görög és római kori templomok falán is rendszeresen ismétlődik. Edfuban előfordul egy keheb (khb) szó is a tett végrehajtására, ennek „lök, taszít, összezúz” jelentése ugyanerre a mozdulatra utal.

A pálca anyagát is meghatározták: moringafából (bAq) készült. A baq szó azonban jelentheti azt is, hogy „világos, érthető, egészséges” és „megpillant, lát”, ami arra utal, hogy többértelműségét kihasználták a rituálé közben: a sötétséget, gonoszt, káoszt megszemélyesítő kígyószemet egy világosságot hozó, látó anyaggal távolították el, biztosítva ezzel a maat létrejöttét és fennmaradását. A pálca formája bizonyára változott az évszázadok alatt. A legkorábbi ismert ábrázoláson hullámos, később egyenes, és a Ptolemaiosz fáraók korában husáng alakot is megörökítettek.

A „labdaütés” annyira fontos volt, hogy az uralkodók már kisgyermek koruktól gyakorolták. Peter Piccioni a domborművek részletes vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy menete a mai baseballhoz, softballhoz vagy métához hasonló lehetett.