A küzdősportok között az ábrázolások alapján igen népszerű volt a birkózás, melynek számos fogását megörökítették a sírokban, templomokban, és jelenetei osztrakonokon is feltűnnek. Felismerhetők a különféle gáncsolások, lábra támadások, fojtások, feszítések, leszorítások, dobások és szabadulások mozdulatai, melyek leginkább a mai szabadfogású birkózásra emlékeztetnek.

Az ifjú Akhethotepnek és barátjának hat jellegzetes mozdulatból álló sorozatát találjuk Ptahhotepnek az Óbirodalom korából származó sírjában. A küzdelem itt még végig állva történik, a földre fektetés mozzanata nélkül. A képek mintha lassított felvétel kockái lennének. A fiúk semmilyen ruhát nem viselnek.

Lényegesen többször festették le a birkózókat a középbirodalmi sírokban – különösen Beni Haszánban, a 16. felső-egyiptomi nomosz-kormányzók sírjaiban volt népszerű téma. I. Baqetnél (BH29) a korábbról ismert hat elem látható, amelyeket a sporttörténészek gyakorló fogásokként értékelnek; Amenemhatnál (BH2) 59 párt, I. Khetinél (BH17) pedig 122 párt örökítettek így meg. Még ennél is több, 219 párt számoltak meg III. Baqet sziklasírjának (BH15) falán. Mindegyik kép más és más testhelyzetet ábrázol. A bonyolult mozdulatok, fogások során összeolvadó testeket a két birkózó tagjainak különböző testszínével tették érthetővé. A jelenetsor harci tevékenységhez kapcsolódik, ami azt jelzi, hogy a birkózás a hadi kiképzés részét alkotta. A ruházatot jellemzően egy öv jelentette. III. Baqet hat sorban megfestett képeit öt fázisra lehet osztani. Olyan, mintha egy mérkőzés képkockái lennének egymás mellett, kimerevítve. A szabályokról, a győzelem kritériumáról azonban nem sokat árulnak el. Kheti sírjának kurzív hieroglif feliratai sem segítenek ebben, inkább csak hangulati aláfestéssel szolgálnak, például: „Szívedet megríkatom, és félelemmel töltöm el”. Bár a „Mindjárt elkapom a lábad” a küzdelem egy fogására is utal.

Az Újbirodalom korában ismét kevesebb a birkózójelenet és továbbra is a katonákhoz kötődik, akik a szokásos szoknyájukat viselik, és gyakran megfigyelhető közöttük az idegen, negroid vonású núbiai, akit az egyiptomi legyőz. Az ábrázolások elhelyezése is arra mutat, hogy a győzelmet akarták velük hangsúlyozni, például II. Meriré amarnai sírjában Ehnaton fáraó trónja előtt, vagy Medinet Habuban a megjelenések ablaka alatt. Itt már a földön fekszik a vesztes, ami utalhat a szabályok változására, de elképzelhető, hogy egy új birkózási formát, a pancratióhoz hasonló változat létrejöttét dokumentálja.

Fontos változás a negroid vonású núbiai birkózók megjelenése a képeken. Ez annyira jellemző lehetett, hogy Tjanuni sírjában (TT74) a két núbiai birkózó képét a katonák mintegy hadi-jelvényként vitték egy meccsre – egyes feltételezések szerint, mint drukkerek. A núbiaiak küzdelmét jellemzően a núbiai adók átadása előzte meg. Ők, úgy tűnik, az egyiptomitól eltérő technikával és öltözetben küzdöttek, ami már a Tell el-Amarnában készült domborműveken is megjelenik. Ez a jelenet viseletével és a kiragadott mozdulatokkal a mai Dél-Kordofánban űzött nuba birkózásra emlékeztet, feltehetően annak az ősi formáját örökíti meg.

A hadi edzésen és a ceremoniális meg alkalmi versenyeken kívül a ramesszida korban élt Amenmessze sírjának (TT19) egy jelenete alapján felmerült, hogy a birkózómérkőzések a halotti szertartások vagy emlékünnepek részét is képezhették, ott ugyanis III. Thutmoszisz fáraó szobra előtt ábrázoltak egy ilyen küzdelmet. Ebben az esetben a legkorábbi halotti játékot láthatjuk itt.