A fáraókori ábrázolások alapján a mai gyorsúszáshoz hasonló, váltott karokkal végzett úszás  terjedt el az ókori Egyiptomban, a korábbi időszakban azonban, amikor a szaharai sziklarajzok készültek, még a pillangó úszásra emlékeztető mozdulatokkal úsztak.

Az úszást – legalábbis az előkelők körében – csoportosan tanították. Kheti assziuti sírjában újságolta, hogy a fáraó gyermekeivel együtt tanult úszni.

Számos kenőcsös kanalat úszó nő alakjában formáztak meg. Itt a mozdulat inkább a mellúszás sikló szakaszára emlékeztet,  a tárgycsoport léte pedig felveti a női úszás, mint látványosság lehetőségét. Hasonló jelenet, a vízi élővilág mellett edényeken is található. Talán a kerti tavakból vették a jelenetet, ahol veszély nélkül lehetett úszni és búvárkodni, amit Djar 11. dinasztiabeli sírjában örökítettek meg (Deir el-Bahari) – igaz, ott a halászhálót igazítja éppen a búvár.