Bentres sztélé

Bentres királylány csodálatos gyógyulásának története
(Louvre C.284 sz. sztélén maradt fenn a késői/Ptolemaiosz korból)

Ramszesz, a hatalmas uralkodó, egyik ázsiai tartományában fogadta a meghódított népek küldöttségeit, akik eljöttek hozzá a világ végéről is, hogy letegyék lábaihoz hódolatuk jeléül magukkal hozott kincseiket. Hátukon hozták arany-, ezüst-, lazúrkő és türkizajándékaikat. Köztük Behten-ország fejedelme is elküldte ajándékait, és a küldöttség élére legidősebb leányát állította. A leány olyan szép volt, hogy Ramszesz nem is az ajándékokat nézte, hanem azt, aki hozta. A küldöttség nevében a leány kérte a fáraót, hogy legyen jóindulattal Behten-ország népéhez, és “adjon levegőt nekik“, ami azt jelentette, hogy jóindulatáért esedeznek. Ramszesz kegyesen fogadta a kérést, és megígérte, hogy teljesíti. A küldöttség örömmel tért vissza Behtenbe, de a leányt, akit a király Nefru-Rének nevezett el, ott tartotta, és a királyi feleség rangját adta neki.

Ramszesz uralkodásának 23. évében, a harmadik évszak második hónapjának 22. napján, mikor őfelsége ismét a győzelmes Thébában tartózkodott, amelyet a városok úrnőjének neveznek, és atyja, a nagy isten, Amon-Ré, Karnak ura számára ünnepi szertartásokat végzett, jelentették a fáraónak, hogy Behtenből követ érkezett, sok ajándékot hozva magával a királyné, Nefru-Ré számára. A követ bebocsáttatást nyert a királyhoz, leborult, és megcsókolta a földet előtte, majd így szólt:
– Dicsőség neked, ó Kilenc Íj Napja! Mind teáltalad, a te kegyelmedből élünk!
– Mondd, miért jöttél hozzánk, követ? És mit ízen veled Behten fejedelme?
– Fájdalmas az én küldetésem, ó hatalmas uralkodó! Bentres, az én fejedelmem második lánya, Nefru-Ré királynénak, a te feleségednek húga, súlyos beteg. Nehéz kór emészti testét, amivel szemben a mi orvosaink és vajákos asszonyaink tehetetlenek. Arra kér általam Behten fejedelme, a te hűséges alattvalód, hogy küldj egy bölcs orvost leánya, Bentres meggyógyítására. Ramszesz ekkor így szólt:
– Megteszem, amit urad kíván, és nem hagyom, hogy Nefru-Ré húgát titkos kór eméssze. Ki is választotta egy, az orvostudományokban is jártas bölcs írnokát, kinek neve Thotemheb volt, és megparancsolta neki, hogy a követtel együtt menjen el Behtenbe, és gyógyítsa meg a királyné húgát.

Mikor Thotemheb megérkezett Behtenbe, azonnal megvizsgálta Bentrest. Azt találta, hogy a leányt nem emberi betegségek támadták meg, hanem egy gonosz démon kerítette hatalmába. Ezt közölte a leány atyjával, aki erre újból követet küldött Ramszeszhez, uralkodásának 26. évében, a harmadik évszak első hónapjában, Amon ünnepének idején. A követ megérkezvén, átadta ura üzenetét, mely így szólt:
– Felséges király, az általad küldött bölcs Thotemheb megvizsgálta lányomat, Bentrest, és azt találta, hogy gonosz akhu-démonok kerítették hatalmukba. Mivel nincs okom kételkedni a bölcs Thotemheb megállapításának igazában, arra kérem Felségedet, hogy most már legyen kegyes egy istent küldeni, aki a démont lányomból kiűzze, mert erre földi halandó nem képes.

A fáraó ekkor elment Honszu-neferhotep istenség templomába, és ott ekképpen szólt az isten aranyszobrához:
– Ó, én jóságos uram, eljöttem hozzád a behteni fejedelem leányának ügyében, akit gonosz démonok szálltak meg, és azok gyötrik, emésztik. Ó, én jóságos uram, arra kérlek, fordítsd arcodat a másik Honszu isten, a “Gondoskodó”, a démonok kiűzője felé, és küldd el őt Behtenbe.
Az isten erre nagyot és erőset bólintott. Ekkor Ramszesz így folytatta:
– Add neki, kérlek, varázserődet. hogy elmenvén Behtenbe, megmentse Bentrest, az ottani fejedelem lányát.
Az isten erre ismét bólintott. Varázserejét négyszeresre fokozva átadta a másik Honszu istennek, a “Gondoskodónak”. Ramszesz pedig megparancsolta, hogy tegyék egy nagy bárkára, és öt hajó, sok kocsi és sok nemes keleti és nyugati ló kíséretében vigyék el Behtenbe.

Egy évig és öt hónapig tartott az isten útja Behten országába. A fejedelem nagy kísérettel és sereggel várta. Leborult előtte, és így szólt:
– Eljöttél hát hozzánk, légy kegyes velünk, Ó, hatalmas isten, és gyógyítsd meg lányomat!
Az istent ekkor elvitték abba a házba, ahol a beteg Bentres tartózkodott. Es lám, csodák csodája! Az isten megérkezésekor Bentres azonnal jobban lett, mert az isten varázserejével kiűzte belőle a démont. A démon pedig így szólt Honszuhoz, a Gondoskodóhoz:
– Üdvöz légy, Ó, nagy isten, aki kiűztél engemet Bentresből, a fejedelem leányából! Ezzel te meghódítottad Behtent, népe a te rabszolgád, és én magam is rabszolgád vagyok. Hogy kívánságodat teljesítsem, elmegyek messzi földre, ahonnét idejöttem. Parancsold meg azonban a fejedelemnek, hogy távozásom alkalmából a te és az én tiszteletemre ünnepséget rendezzen.
Honszu isten fejével bólintott kísérő papja felé, mire ez kiadta a parancsot a fejedelemnek, aki rettegve ott várakozott kíséretével együtt. A fejedelem nem sokat kérette magát, hanem nagy áldozatot mutatott be Honszu istennek és a démonnak. Ez aztán el is távozott Behtenből, Bentres viruló, egészséges hajadon lett, a fejedelem pedig az ország lakosaival együtt ujjongott örömében.

De ekkor gonosz terv született meg a fejedelem szívében. Ez az isten oly hatalmas – gondolta –, hogy általa Behten is hatalmas lesz. „Itt tartom őt, nem engedem vissza Egyiptomba.” Így is történt, és az isten három évig és kilenc hónapig Behtenben tartózkodott. Egy éjszaka azonban a fejedelem különös álmot látott. Azt álmodta, hogy az isten, miután kijött a szentélyből, aranysólyom alakját öltötte fel, és elrepült Egyiptom felé. A fejedelem felriadt, és megértve álma jelentését, magához hívatta Honszu isten papját, és így szólt hozzá:
– A hatalmas Honszu isten, a mi jótevőnk, már eleget időzött nálunk. Most már visszatérhet Egyiptomba. A kocsija indulhat, mely visszaviszi a bárkához.
És Honszu isten csakugyan elindult Egyiptomba. A fejedelem fényes kíséretet adott melléje, sok kinccsel, harcosokkal és lovakkal ajándékozva meg őt, aki lányának visszaadta egészségét. A bárka az istennel szerencsésen megérkezett Thébába. Ekkor Honszu, a Gondoskodó átment a nagy isten, Honszu-neferhotep templomába, és a kincseket, amelyeket a fejedelemtől kapott, neki ajánlotta fel, hiszen tőle kapta a varázserőt, amivel Bentrest meggyógyította. Saját szentélye számára semmit sem hagyott.

Történt pedig ez II. Ramszesz, Felső- és Alsó-Egyiptom királyának uralkodása idején, uralkodásának 33. évében, a második évszak második hónapjának 19. napján.

(Dobrovits Aladár és Kákosy László feldolgozása)