Amon a láthatatlan isten. Neve is erre utal: “a rejtett“. Az egyiptomiak mindig emberi alakban képzelték el, fején az alsó-egyiptomi vörös koronával és két magasan felegyenesedő sólyomtollal. Szent állata a kos volt, ezért álltak kosfejes szfinxek a temploma előtt.

Az isten tisztelete a thébai uralkodók kiemelkedésével párhuzamosan egyre szélesebb körben terjedt el. Mint birodalmi isten, nem csak tekintélyre tett szert, hanem hatalmas papsággal is rendelkezett. A 3. Átmeneti Korban ő irányította a thébai körzetet papjai közvetítésével. Kultusza akkor hanyatlott le, amikor az asszírok elfoglalták Thébát (Kr.e. 664). Egy óriási szobrát Tutanhamon a karnaki 6. pylon mögött helyeztette el női párjával, Amonettel együtt. Feleségeként azonban Mutot tisztelték.

Théba főistene volt, aki azonban csak a 11. dinasztia korától mutatható itt ki. Ezt az új formáját feltehetően a koptoszi Min és a hermopoliszi Amon ősistenektől nyerte, ahol a nyolc isten egyikét így nevezték, még a Középbirodalom idején. Itt vált Amon szent állatává a szemen-lúd és egy Középbirodalom korában feltűnt kosfajta (Ovis platyra aegyptiaca). Éppen ezért kosfejes ábrázolása is előfordul, bár ritkán. A thébai Amont rendszerint emberi alakban, fején kettős tollkoronával ábrázolták, melyről hátul két szalag lóg a háta közepéig. Ezt az alakot Mintől nyerte, akivel közös formáját (ithüphallikus Amon) luxori templomában tisztelték, és Amenemope (“Amon Luxorban“) néven nevezték. Teste gyakran sötétkék színű.

Egy másik, ősi formája alaktalan kőként jeleníti meg. A hermopoliszi Nyolcasságban Amaunet volt a párja, aki a 18. dinasztia korában még szobrot kapott Karnakban, de hamarosan teljesen eltűnt mellőle. Mindkettőjük neve “rejtett, láthatatlant” jelenti hím ill. nőnemben. Tehát csak hatásukban nyilatkoznak meg. Feltehetően ezért is került Amon fejére a toll, mely a láthatatlan légmozgásokat is jelzi. Mint ősisten, aki a mozdulatlan káoszba életet lehelt, a teremtésben vezető szerepet töltött be.

Amont Thébában a helyi Mut istennővel hozták kapcsolatba. Az Újbirodalom idején közös templom-együtteseket építettek nekik. Fiúk a szintén helyi eredetű holdisten, Honszu lett. Az újbirodalmi főváros fő istene azonosult Ré napistennel, Amon-Ré néven tisztelték, és “a két ország trónusainak az ura” lett. Egy másik formája, “Amon-Ré, az istenek királya“, Amonraszontér, ahogy később görögül mondták, hiszen ő lett “a Karnakban lakó nagy isteni Kilencség” feje. Mindenre kiható istensége levegőisten létének is köszönhető, hiszen ő “az élet lehelete mindenki számára“. “Élet az ő neve“.

Mint birodalmi isten, a 18-20. dinasztia korában a székhelyen, Thébában két templom-együttese is épült. Fő kultuszhelye a karnaki templom. Építészeti különlegessége a két egymásra merőleges tengely, a kultuszgyakorlat eredményeként alakult ki. Az isten tisztelete szorosan összefonódott a város sorsával. Virágkorában számos filiálé-kultusza volt az ország különböző pontjain, sőt, még a núbiai Napatában és Meroéban is meghonosodott. A Harmadik Átmeneti Korban Thébában theokrácia (isten-uralom ) alakult ki, ahol Amon isten akarata döntött mindenben, amit papjai és papnői közvetítettek. A világi hatalom lehanyatlásával azonban az isten tisztelete is visszaszorult.

 

 

 

© Győry Hedvig