Dendera / Iunet
Dendera (
) a Nílus partján, Karnaktól északra mintegy 60 km-re helyezkedik el. A 6. (Krokodil, msH) felső-egyiptomi nomosz fővárosa, Hathor istennő szent helye volt. A jelenlegi falu az egykori településre épült rá. Óegyiptomi nevét, Iunet („oszlopváros“) feltehetően a fétis jellegű Hathor-fejes oszlopairól kapta. A város másik neve, amiből a görög Tentyra és a mai Dendera kialakult a Ta-netjeret (tA-ntr.t), valójában a Ta-Iunet-Ta-netjeret (tA-jwn.t tA nTr.t) lerövidült formája „az isteni oszlopú“.
Ma is álló Hathor templomát az utolsó Ptolemaioszok kezdték építeni, és Tiberius császár fejezte be. Ehhez teljes mértékben lerombolták a korábbi templomépületet, melyet írott forrásaink szerint Kheopsz/Hufu fáraó kezdett építeni, majd I. Pepi fáraó bővítette és III. Thotmesz épített újjá. A pronaosz mennyezetéről 1820-ban fűrészelték ki a denderai zodiákust, ami ma a Louvreban tekinthető meg. Falain Augusztus, Tiberius, Caligula, Claudius és Nero császár kartusai olvashatók az áldozati jelenetek között, de megtalálható Kleopátra és fia, Caesarion 4 méter magas domborműve is. 24 pilléres csarnoka 27,5 m magas és 43 m hosszú. Három további tere után következik a 11 kamrával körülvett szentély. A földalatti részen kriptákat alakítottak ki asztronómiai jelenetekkel dekorált falakkal, és Ozirisz-sírt, akinek a templom tetején szentélyt is építettek.
A Hathor-templom mellett áll egy I. Nektanebosz fáraó és egy Augusztusz császár kori mammiszi (szülőház), valamint Nero császár idejéből egy kis Ízisz szentély és egy “szanatórium” is. A szent tó mellett pedig a Nílus vízmagasságát mérő nilométert építettek. A körzet bejáratánál Thermuthisz istennő temploma állt, a szent tó nyugati partján pedig III. Mentuhotep fáraó ka(-lélek)háza. A Középbirodalom korától kimutatható szokás szerint Hathor istennő és az edfui Hórusz isten találkozását körmenetek tették lehetővé, ezért a Nílushoz körmeneti út vezetett.
A mintegy 40 ezer m2 területű szent körzetet eredetileg három széles, szárított téglafal övezte, melyen kívül predinasztikus temetőt találtak, és nagyméretű óbirodalmi és első átmeneti kori sírokat, de Ptolemaiosz és római kori temetkezésekre is rábukkantak. A 18. dinasztiától a római korig használt állattemetőben sólyom, különböző más madár, gazella, ichneumon, és kígyó múmiákat találtak, egy római kamrában pedig kutyákat temettek el.
A templom feltárását Johannes Dümichen kezdte meg 1875-ben. Addig a templombelső szabadon maradt felső részét raktár és lakóhelyként használták – a tűzhelyek füstjének a nyomait ma is őrzi a mennyezet és a falak koromrétege.
) a Nílus partján, Karnaktól északra mintegy 60 km-re helyezkedik el. A 6. (Krokodil, msH) felső-egyiptomi nomosz fővárosa, Hathor istennő szent helye volt. A jelenlegi falu az egykori településre épült rá. Óegyiptomi nevét, Iunet („oszlopváros“) feltehetően a fétis jellegű Hathor-fejes oszlopairól kapta. A város másik neve, amiből a görög Tentyra és a mai Dendera kialakult a Ta-netjeret (tA-ntr.t), valójában a Ta-Iunet-Ta-netjeret (tA-jwn.t tA nTr.t) lerövidült formája „az isteni oszlopú“.Ma is álló Hathor templomát az utolsó Ptolemaioszok kezdték építeni, és Tiberius császár fejezte be. Ehhez teljes mértékben lerombolták a korábbi templomépületet, melyet írott forrásaink szerint Kheopsz/Hufu fáraó kezdett építeni, majd I. Pepi fáraó bővítette és III. Thotmesz épített újjá. A pronaosz mennyezetéről 1820-ban fűrészelték ki a denderai zodiákust, ami ma a Louvreban tekinthető meg. Falain Augusztus, Tiberius, Caligula, Claudius és Nero császár kartusai olvashatók az áldozati jelenetek között, de megtalálható Kleopátra és fia, Caesarion 4 méter magas domborműve is. 24 pilléres csarnoka 27,5 m magas és 43 m hosszú. Három további tere után következik a 11 kamrával körülvett szentély. A földalatti részen kriptákat alakítottak ki asztronómiai jelenetekkel dekorált falakkal, és Ozirisz-sírt, akinek a templom tetején szentélyt is építettek.
A Hathor-templom mellett áll egy I. Nektanebosz fáraó és egy Augusztusz császár kori mammiszi (szülőház), valamint Nero császár idejéből egy kis Ízisz szentély és egy “szanatórium” is. A szent tó mellett pedig a Nílus vízmagasságát mérő nilométert építettek. A körzet bejáratánál Thermuthisz istennő temploma állt, a szent tó nyugati partján pedig III. Mentuhotep fáraó ka(-lélek)háza. A Középbirodalom korától kimutatható szokás szerint Hathor istennő és az edfui Hórusz isten találkozását körmenetek tették lehetővé, ezért a Nílushoz körmeneti út vezetett.
A mintegy 40 ezer m2 területű szent körzetet eredetileg három széles, szárított téglafal övezte, melyen kívül predinasztikus temetőt találtak, és nagyméretű óbirodalmi és első átmeneti kori sírokat, de Ptolemaiosz és római kori temetkezésekre is rábukkantak. A 18. dinasztiától a római korig használt állattemetőben sólyom, különböző más madár, gazella, ichneumon, és kígyó múmiákat találtak, egy római kamrában pedig kutyákat temettek el.
A templom feltárását Johannes Dümichen kezdte meg 1875-ben. Addig a templombelső szabadon maradt felső részét raktár és lakóhelyként használták – a tűzhelyek füstjének a nyomait ma is őrzi a mennyezet és a falak koromrétege.
© Győry Hedvig