Ízisz istennő
Ízisz istennő neve az 5. dinasztia idejétől található meg a forrásokban, de az egyiptomi pantheonban csak az Újbirodalom korától töltött be jelentős szerepet. Tisztelete azonban annyira kiteljesedett, hogy a római korban már a birodalom valamennyi tartományában ismerték, és kultusza szinte mindenütt elterjedt. Legtovább a philéi templomban tisztelték, melyet a Kr. u. 5. században zártak csak be. Kultuszhelyei gyakran gyógyítóhelyek is voltak, ahol papjai különböző betegségeket kezeltek ráolvasásokkal és receptekkel. Szentélyeiből számos testrészt ábrázoló fogadalmi ajándék is előkerült. Apuleiusz “Aranyszamár” c. könyvének 11. fejezete római kori szertartásait élénk színekkel festi le.
Az ősistenek, Geb és Nut lányaként az év végi 4. napon jött a világra, majd a 2 nappal korábban született testvére, Ozirisz felesége lett. Közös gyermekük, Hórusz azután fogant, hogy sikerült varázserejével Oziriszt újraélesztenie, akit Széth ölt meg. Húgával, Nephthüsszel siratták. Egyik elképzelés szerint könnyeik okozták a Nílus évenkénti áradását. Széth is testvére volt, éppen ezért egyszer még fiával, Hórusszal szemben is megsegítette. Számos történet maradt fenn azzal kapcsolatban is, hogyan rejtette el, és óvta meg fiát a leselkedő veszélyektől, míg erős ifjúvá serdült. Egyik jellemző formája a szoptató Ízisz (Isis lactans) szobrok erre utalnak – a megjelenítést Hathor istennőtől vette át.
Nevének jelentése “A trónhoz tartozó“, ábrázolásában is visszatükröződik, ugyanis fején éppen az üres trón jelét viselte koronaként. Mindig sudár nő alakjában jelenítették meg, amint bal lábbal kilép, vagy trónuson ülve szoptatja gyermekét. Ez utóbbi ábrázolásokon azonban gyakorta kiszorította trón-koronáját Hathor istennő tehénszarvakon nyugvó napkorongos koronája. A két istennőt már az Újbirodalom korában azonosították, és ettől kezdve ábrázolásuk is összeolvadhatott. A közös alak mellett azonban ezután is tisztelték őket önálló formájukban.
Az ősistenek, Geb és Nut lányaként az év végi 4. napon jött a világra, majd a 2 nappal korábban született testvére, Ozirisz felesége lett. Közös gyermekük, Hórusz azután fogant, hogy sikerült varázserejével Oziriszt újraélesztenie, akit Széth ölt meg. Húgával, Nephthüsszel siratták. Egyik elképzelés szerint könnyeik okozták a Nílus évenkénti áradását. Széth is testvére volt, éppen ezért egyszer még fiával, Hórusszal szemben is megsegítette. Számos történet maradt fenn azzal kapcsolatban is, hogyan rejtette el, és óvta meg fiát a leselkedő veszélyektől, míg erős ifjúvá serdült. Egyik jellemző formája a szoptató Ízisz (Isis lactans) szobrok erre utalnak – a megjelenítést Hathor istennőtől vette át.
Nevének jelentése “A trónhoz tartozó“, ábrázolásában is visszatükröződik, ugyanis fején éppen az üres trón jelét viselte koronaként. Mindig sudár nő alakjában jelenítették meg, amint bal lábbal kilép, vagy trónuson ülve szoptatja gyermekét. Ez utóbbi ábrázolásokon azonban gyakorta kiszorította trón-koronáját Hathor istennő tehénszarvakon nyugvó napkorongos koronája. A két istennőt már az Újbirodalom korában azonosították, és ettől kezdve ábrázolásuk is összeolvadhatott. A közös alak mellett azonban ezután is tisztelték őket önálló formájukban.
Más istenpárosításokról is tudunk. Így például Ízisz Szelket skorpió istennővel azonosulva a “skorpiók úrnője” lett, és Szóthisszal egybeolvadva az áradást hozta, de egyúttal a halottak újjáéledését és a termékenységet is biztosította. A görög istennők közül Aphroditéval és Démétérrel vált eggyé.
Tevékenysége igen széleskörű volt, mint jelzői is mutatják. Ő volt például az, “aki a szülést adja“, “az ég úrnője“, “az istenek anyja“, “a nagy varázslatú“, “a szikomór úrnője“. Jelentős szerepet töltött be a halotti kultuszban: pártfogása alatt állt Imszet, a kanopuszedényben a mumifikált májat őrző Hórusz-fiú. A királynők is számíthattak támogatására, sőt az Újbirodalom korától a királyok anyatejét szopták – Hórusszal azonosulva gyermekei lettek. Kedvelt hangszere a szisztrum és a menit volt, de szerette a tamburin hangját is hallgatni.
Tevékenysége igen széleskörű volt, mint jelzői is mutatják. Ő volt például az, “aki a szülést adja“, “az ég úrnője“, “az istenek anyja“, “a nagy varázslatú“, “a szikomór úrnője“. Jelentős szerepet töltött be a halotti kultuszban: pártfogása alatt állt Imszet, a kanopuszedényben a mumifikált májat őrző Hórusz-fiú. A királynők is számíthattak támogatására, sőt az Újbirodalom korától a királyok anyatejét szopták – Hórusszal azonosulva gyermekei lettek. Kedvelt hangszere a szisztrum és a menit volt, de szerette a tamburin hangját is hallgatni.
© Győry Hedvig