Ízisz-csomó amulett

A tjet, vagy Ízisz-csomót az élet/ankh jelhez hasonlóan alakították ki. Gyakran mintázták meg a dzsed oszlop mellett, és néha az ankh/élet és was/hatalom jelvényekkel együtt is.  Leginkább vörös jáspisból, karneolból vagy fajanszból készítették. Az Óbirodalom korától ismert. Rajza épületeket, bútorokat, és személyeket is ékesített. A Harmadik Átmeneti Kortól emberek szobrainak az övén is megjelenítették.

Az  Óbirodalom korában kombinálták Hathor fejjel, az Újbirodalom idejétől viszont – az Ozirisz dzsed oszlopa mellett – egyértelműen Íziszhez kapcsolták, az ő csomójának, övének vagy vérének tartották. Néha Ízisz ikertestvéréhez, Nephthüszhöz kapcsolódott. A görög-római korban Ízisz papnői jellemzően mellük között megkötött Ízisz-csomós ruhát viseltek.

Az Ízisz-csomót kezdetben elsősorban a nők védelmére használták, hogy óvjon a menstruáció és terhesség közben felmerült nehézségektől, és elősegítse a regenerációt. Az idők folyamán azonban az istennő védelme egyre szélesebb körre kiterjedt. A Halottak Könyve 75. fejezete szerint a túlvilági úton karját nyújtva segítette a Pe és Depbe igyekvő vándort, míg a 156. fejezete szerint a temetés napján jáspisból készített példánya került a halott nyakára, biztosítva ezzel az istennő védelmező hatalmát, varázserejét és megakadályozva a halott ellen tervezett mindennemű atrocitást.  A Halottak Könyve 129. fejezete szintén megkötésére biztatja az Ozirisszá vált halottat (pTurin1791).

 
 
 
© Győry Hedvig