Az Újbirodalom korában Ázsiából átvett lantnak hajóteste volt, hosszú nyele, mely felett a húrokat kifeszítették. A legkorábbi egyiptomi példány Harmosze thébai sírjában került elő, szinte teljesen épen. Ő Szenenmut zenésze volt Hatsepszut királynő korában. A hangszer több mint 1 méter hosszú, hangdoboza 43×11,5 cm, mélysége pedig 8 cm. Cédrusfa oldala néhol 3 mm vastag. A hosszú-nyakú lantok nyélvégét szívesen díszítették kacsa-, sólyom– vagy istenfejjel. A húrokat külön-külön rögzítették, és alattuk a tetőlapra kifeszített bőrt néha átlyukasztották.

A lantnak egyiptomi története során új formája is kialakult: nyele megrövidült, és a rezonanciadoboz körte alakot vett fel. A húrokat nem az ujjakkal, hanem plektronnal pengették. Jellemzően nők használták, és gyakran közben tánclépéseket lejtettek. Feltételezik, hogy a lanttal vidám énekeket kísértek. Ebből a hangszerből fejlődött ki később a pandura vagy tambur.