Az éjszaka 12 órájára eső területet itt kapuk választják el egymástól, melyek istennők neveit viselték, és tűzköpő kígyók védelmezték őket. Az 5. kapu neve például „a tartóssághoz tartozó” volt, kígyója a „láng-szemű”, és istene „az igazszívű” nevet viselte. Az éjszaka eseményeiben fontos szerepet játszik azApophisz kígyó, Maat és az óra-istennők is. A 4. órában például az „eltávolító” nevű, a sújtásokhoz hasonlóan, de sokszorosan összetekeredett kígyó teste van közöttük, olyan felirattal, mely az órák születését és elmúlását írja körül. Az 5. órában Ozirisz ítélőcsarnoka látszik, ahol a halott szívét megmérték, és ahol Ozirisz és a Napisten ellenségeik feletti győzelméről – a Maat helyreállításáról – megemlékeztek. Így került a jelenetbe a bárkán álló disznó, mely a gonoszság megtestesítője lett. Rendkívüli veszélyeket rejtett ez az időutazás. A Nyugat, vagyis az éjszaka bejáratánál az égtájak várták a halottakat számos istennel együtt, a 2. órában pedig a tűztón kellett áthaladjon, és Apophisz is feltűnt. A következő órában az Élet tava következett és az ureuszoké, majd a már említett Ozirisz trónusához vezetett az út. Ez után a megbüntetett és megdicsőült halottak között lehetett elvonulni, majd a túlvilági szántóföldek, az Iaru mezeje következett. Alig jutottak ezen túl. A tűzokádó kígyók birodalmába kerültek az utazók, aztán a 9. órában a lelkeknek a hálókat kellett ügyesen kikerülni. Innen Apophisz területére jutottak, ahol az óraistennőkkel ismét találkoztak, majd a lángfényt vívő istenek birtoka jött a hajnali páviánokkal. A 12. órában végül megismétlődött a világ teremtése, és a Napisten felemelkedett az Ősvízből. Az időtlenséget a végtelen kígyó szimbolizálja, egy folytonosan ismétlődő motívum, hiszen az időt a teremtés kezdetétől eredeztették, és úgy gondolták, hogy a világ ebből a sötét éjszakából, a káoszból jött létre, és az emberek is ide fognak visszatérni a végtelenség végén. Részleteinek ábrázolása a 18. dinasztia végétől jellemző a királysírokban. A legteljesebb változatok VI. Ramszesz sírjában és I. Széti szarkofágján maradtak fenn.