Skarabeusz
Az ókori egyiptomiak egyik kedvelt amulett típusa a ganajtúró bogár (Scarabeus sacer) alakjában mintázott skarabeusz. Ré napisten hajnali formájával (Heper) azonosították, mivel gyakran látták a bogarat, amint kis golyócskát tol maga előtt, és ez a tette, ahogy Plutarkhosz írja – a napkorongra emlékeztette őket. Neve a héper „keletkezik, létre jön, alak, forma” szavakat fejezte ki. Ez a képzelettársítás valószínűleg azért alakult ki, mivel a Nílus áradásának a visszavonulta után gyakran látták, amint az iszapból – vagyis a semmiből – a bogár létre hozta magát, kikelt. Az újjáéledés, újjászületés szimbólumává vált. A ganajtúró páncéljának csillogó fénye is segíthette a Napistenhez való közelítését.
A skarabeuszok az Óbirodalom kezdetén tűntek fel, és készítésük hamar elterjedt. Jellemzően sírokból kerültek elő. A védő jellegen túl a hivatali életben is fontos szerepet tölthetett be, mivel jelentős mennyiségben készültek skarabeusz formájú pecsétek is. Ilyenkor a tárgy aljára egészen kis méretű hieroglifákkal a tulajdonos nevét és címeit vésték ki. A Középbirodalom végére uralkodók nevei is rákerültek. Az ilyen darabokat gyűrűbe foglalva is viselhették, és ilyenkor a gyakorlati hasznon, és a védelmen túl jelentős ékszer értékük lett, ill. pecsételőként is szolgálhattak. Az Újbirodalom korában a skarabeusz a melldísz (pektorál) középső elemeként is megjelent. A Második Átmeneti Kortól újfajta sírfelszerelés lehetett: a múmia szíve fölé helyezve a valódi szívet helyettesítette – a túlvilági ítélet idején ez a nagyméretű szívskarabeusz válaszolt a feltett kérdésekre. Aljára ebben az esetben a Halottak Könyve 30. fejezetét szokták rávésni. Az Újbirodalom korában még egy speciális használata is kialakult, ugyanis a mai emlékérmekhez hasonlóan emlékskarabeuszokat is készítettek. Ilyent különösen III. Amenhotep fáraó szeretett kibocsátani.
A skarabeuszok az Óbirodalom kezdetén tűntek fel, és készítésük hamar elterjedt. Jellemzően sírokból kerültek elő. A védő jellegen túl a hivatali életben is fontos szerepet tölthetett be, mivel jelentős mennyiségben készültek skarabeusz formájú pecsétek is. Ilyenkor a tárgy aljára egészen kis méretű hieroglifákkal a tulajdonos nevét és címeit vésték ki. A Középbirodalom végére uralkodók nevei is rákerültek. Az ilyen darabokat gyűrűbe foglalva is viselhették, és ilyenkor a gyakorlati hasznon, és a védelmen túl jelentős ékszer értékük lett, ill. pecsételőként is szolgálhattak. Az Újbirodalom korában a skarabeusz a melldísz (pektorál) középső elemeként is megjelent. A Második Átmeneti Kortól újfajta sírfelszerelés lehetett: a múmia szíve fölé helyezve a valódi szívet helyettesítette – a túlvilági ítélet idején ez a nagyméretű szívskarabeusz válaszolt a feltett kérdésekre. Aljára ebben az esetben a Halottak Könyve 30. fejezetét szokták rávésni. Az Újbirodalom korában még egy speciális használata is kialakult, ugyanis a mai emlékérmekhez hasonlóan emlékskarabeuszokat is készítettek. Ilyent különösen III. Amenhotep fáraó szeretett kibocsátani.
A karnaki templomkörzetben monumentális szoborként faragtak ki egy skarabeuszt.
A skarabeuszt szinte mindenféle anyagból előállították. A kövek között jellemző a szteatit, melyet fajanszmázzal borítva még ki is égettek, mint a tényleges fajansz skarabeuszokat. E mellett kifaragták malahitból, bazaltból, lapislazuliból, ametisztből, jáspisból, alabástromból, mészkőből és további kőfajtákból, és kiöntötték aranyból meg ezüstből. Néha azt a megoldást választották, hogy a bogárformát aranyszalagokkal foglalták körbe. Többségüket azonban inkább hosszanti irányban átfúrva tették viselhetővé. A Késői Korban viszont gyakran egyszerűen a múmiapólyába helyezték, ezzel biztosítva a halott védelmét. Ekkoriban vált kedveltté, hogy a mellkasra kiterjesztett szárnyú skarabeuszt helyezzenek.
A skarabeuszt szinte mindenféle anyagból előállították. A kövek között jellemző a szteatit, melyet fajanszmázzal borítva még ki is égettek, mint a tényleges fajansz skarabeuszokat. E mellett kifaragták malahitból, bazaltból, lapislazuliból, ametisztből, jáspisból, alabástromból, mészkőből és további kőfajtákból, és kiöntötték aranyból meg ezüstből. Néha azt a megoldást választották, hogy a bogárformát aranyszalagokkal foglalták körbe. Többségüket azonban inkább hosszanti irányban átfúrva tették viselhetővé. A Késői Korban viszont gyakran egyszerűen a múmiapólyába helyezték, ezzel biztosítva a halott védelmét. Ekkoriban vált kedveltté, hogy a mellkasra kiterjesztett szárnyú skarabeuszt helyezzenek.
© Győry Hedvig