Szitula

A szitula egy körte formájú fémből készült edény, mely a késői kori Egyiptomban Izisz istennő kultusztárgya lett. Maga a szó latinul vödröt jelent, mivel az etruszk majd római kultúrában nagyméretű, víz tárolására vagy hordására szolgáló rituális fémedény volt. Egyiptomban azonban jóval kisebb méretben készült. A tisztító áldozatra szánt vizet tartották benne, néha a tejáldozat edénye volt. Formája többféle változatban az Újbirodalom korában thébai sírokban tűnik fel tárgyi valójában és sírfestmények részeként. Egyetlen egy középbirodalmi példányról is tudunk. Igazán elterjedtté azonban a Késői korban vált. Oldalát ekkortól gyakran díszítette dombormű. Alját előszeretettel mintázták meg lótuszvirág formájában. Felül a peremet két kis karikával látták el, és ebbe akasztották az edény fülét, mely segítségével az istennő papnői karjukra tudták venni. Több 21. dinasztia korában festett fasztélén az áldozatot bemutató halott karjára akasztva, vagy az oltár alatt rögzítve látni. Egyes példányok templomból, mások sírból kerültek elő.
 
 
 
© Győry Hedvig