Az edfui templom feltárásakor 1924-ben két mészkőszfinxre bukkantak, melyeken egy Második Átmeneti Kor vége felé élt uralkodó neve volt olvasható: Mentuhotep(i) Szeankhenré. Trónneve, „akit Ré éltet” a Napisten kultuszát hirdeti, Ré fia, vagyis születési neve pedig a thébai hagyományokat követi, és a Középbirodalmat megalapító II. Mentuhotep („Montu elégedett”) fáraóra utal.

Egy további emléke a Karnakban előkerült sztélé, és ismeretlen lelőhelyről származik egy skarabeusz, melynek alján szintén a fenti név olvasható. Nagyon keveset tudunk róla.

Uralkodása a Torinói királylista (11.4) alapján a 16. vagy 17. dinasztia idejére  tehető, és egy évig tartott. Kim Ryholt legújabb kutatásai szerint a 16. dinasztia korában, egy Szekhemre Szeankhtaui III. Noferhotep néven azonosított fáraó után. Darrel Baker viszont úgy véli, hogy  Dzsehutinak hívták az elődjét. Egy harmadik kutató, Jürgen von Beckerat, arra a következtetésre jutott, hogy a 17. dinasztia idején élt.

Akárhogy is volt, az tény, hogy Thébában uralkodott, és mivel karnaki sztéléjén Thébát a „győzelem városának” nevezi, feltehetően megvívott egy győztes csatát. „Az idegen országok” elűzéséről beszél a sztélén, ami ebben az esetben feltehetően hükszosz vagy núbiai betörés visszaverését  jelenti. Talán ez a csata is hozzájárult ahhoz, hogy – ha helyesen rekonstruálták helyét a 16. dinasztia idején – utódja, I. Nebiryrau több mint 25 évig uralkodhatott.

Szintén a karnaki sztéléről tudjuk, hogy feleségét Szatmutnak, és (egyik?) fiát Hernofernek nevezték.