II. Mentuhotep fáraó

Az egyiptomi birodalom újraalapítójaként tisztelt Mentuhotep fáraó, II. Antef és Jah (“Hold“) fia, a 11. dinasztia első uralkodója (Középbirodalom kora). A Torinói királylista alapján 51 évig uralkodott, és ez alatt uralkodói neveit többször is megváltoztatta.

Uralkodása kezdetén még nem használt kartust. A Mentuhotep (“Montu elégedett“) mellett csak a Hórusz Szeankhibtaui, vagyis Hórusz, „aki élteti a két ország szívét” nevet viselte. Ekkor Théba területét tartotta fennhatósága alatt, melynek határai Antaeopolisz környékén húzódtak, attól északra a hérakleopoliszi dinasztiák uralták az országot.

Bár úgy tűnik, uralma békésen kezdődött, 14. évében („a thiniszi bűn éve”) biztosan tudunk egy Heti királlyal szemben folytatott abüdoszi hadjáratáról. Ekkor ugyanis az ellenséges hérakleopoliszi had betört, és feldúlta a várost. Mentuhotep ellenlépése olyan eredményes lett, hogy nemcsak innen verte vissza őket, de fokozatosan a 9-10. dinasztia további területeit is birtokba vette.

A rivális hérakleopoliszi dinasztiával folytatott csaták eredményeként vette fel a Netjerhedzset / „a fehér korona isteneHórusz és Két Úrnő nevet, valamint a Nebhepetré / „Ré az evező ura” nevet a Felső- és Alsó-Egyiptom ura cím mellé. Címei között ekkoriban a „Ré fián” kívül előfordul a „Dendera úrnőjének, Hathornak a fia” a Montuhotep névvel. Mint címei is mutatják, ekkor gyakorlatilag ura lett egész Felső-Egyiptomnak. Számos építkezés fűződik nevéhez – elsősorban templomok renoválásáról tudunk (Karnak, Tod, Armant, Gebelein, El Kab, Dendera, Asszuán, Deir el-Ballas). Kiemelkedő az Abüdoszban épített halotti kápolnája, és a Deir el-Bahariban emelt teraszos templommal egybeépített sírja, melynek területén a feleségek (Tem, Neferu, Henhenet, Asait, Kawit, Kemszit, Szadeh) és egy 5 éves kislány (Mit) is nyughelyet kaptak, közelében pedig magas rangú hivatalnokai temetkeztek, pl. Dagi és Ipi vezír, Akhtoy kancellár, Meketre kincstárnok, Henenu „a házelöljáró”, Meru a „pecsételők elöljárója”, Antef tábornok. Az elephantinéi erőd létrehozása Dél felé irányuló érdeklődéséről tanúskodik.

A deltavidék behódolása után, valóban kezdett erre is terjeszkedni. A 39. uralkodási évében Núbia ellen vonult fel – bár elképzelhető, hogy egy Abu Szimbel környéki új egyiptomi királyság leverése miatt. Henenu is vezetett núbiai hadjáratot. Az ország határa a Nílus 2. kataraktájáig terjedt. Ekkor már a Hórusz és a Két Úrnő neve „a két ország egyesítője” lett, és Arany Hóruszként „a magas tollú” volt, mint Montu isten. A Felső- és Alsó-Egyiptom királya címe megmaradt „Ré az evező uraként”, viszont a leírására szolgáló hieroglifákban változás következett be. A jubileumi szed-ünnepét már ezzel a titulatúrával ülte meg.

Közben keleti és nyugati irányban is biztosította országa határait: legyőzte a tjemehu és tjehenu líbiaiakat, és a Sinai félsziget mentjiu nomádjait.

Belpolitikai szempontból jelentős a felső-egyiptomi és alsó-egyiptomi kormányzói tisztség létrehozása, és a királyi udvartartás irányító és ellenőrző szerepének a megerősítése.

Mindezek eredményeként Temtől született fiára, III. Mentuhotep Szeankhkaréra virágzó birodalmat hagyott. Őt magát pedig a későbbiek során, mint országegyesítő isteni őst tisztelték.

 
 
 
© Győry Hedvig