Tod / Dzserti

Tod, a fáraók korában Dzserti (Drtj), görögül Tuphion, Thébától alig 20 km-re délre helyezkedik el, a Nílusnak Armanttal ellentétes partján. Montu isten egyik székhelye volt.
Legrégebbi ismert lelete Uszerkaf fáraó (5. dinasztia) gránit pillére. Ő azonban már a templom bővítéséről rendelkezett. Később, a 11. dinasztia építészeti tevékenységéről I. és II. Montuhotep fáraó kartusával feliratos kőtömbök tanúskodnak. Végül I. Szeszosztrisz fáraó a korábbi épület helyébe új templomot építtetett, melynek újjáépítésével és bővítésével alakult ki a jelenlegi épület. Ezt utoljára VIII. Ptolemaiosz fáraó bővítette – oszlopcsarnokot és pronaoszt épített hozzá. Körmeneti útja mellé III. Thotmesz fáraó bárkaszentélyt emelt – majd II. Ramszesz restaurálta, és IV. Ptolemaiosz fáraó szfinx-sorral látta el, mely a kikötőhöz vezetett. Falain a legkésőbbi kartus Antoninus Pius császáré. A római korban egy kis kioszkot is építettek mellé. A körzet szent tava 9 méter mély.
Itt Montu feleségeként Iunit istennőt, fiaként Harprét tisztelték, és velük együtt Szobek és Hemen kultusza töltött be jelentős szerepet. Az itt talált istenszobrok között kiemelkedik I. Amenemhat fáraó és Szahmet istennő szoborcsoportja.
I. Szeszosztrisz fáraó templomának az alapozásánál a feltárás (1934-1940, 1946-1950) közben Fernand Bisson de la Rocque 1936-ban négy arany (kb. 7 kg), ezüst (kb. 9 kg) és lapis lazuli kincsekkel teli rézládát talált I. Amenemhat fáraó korából. Az ezüst edények formája a knosszoszi kerámiákét utánozza, néhány arany tárgyat Anatóliából származtatnak, a többi tárgynál ázsiai, talán iráni eredet lehetősége merült fel, mutatva a széleskörű egyiptomi kereskedelmi tevékenységet. A “todi kincset” a Louvre és a kairói Múzeum között osztották meg.
A későbbi ásatások (Christiane Desroches Noblecourt 1979-1991, Christophe Thiers 1998 óta) a templomkörzet további megismerését, építészeti felmérését és a feliratok tanulmányozását tűzték ki célul.
 
 
 
© Győry Hedvig