El Kab / Nekheb

A Wadi Hellal torkolatánál, Thébától Déli irányban 90 km-re, a Nílus Hierakónpolisszal ellentétes irányában fekszik az óegyiptomi Nekheb (Nxb), arab nevén el Kab. Védőistennőjének, Nekhbetnek görög nevéről kapta antik Eileithüaszpolisz nevét. A város jelentős gazdasági szerepet töltött be az Óbirodalom idején. Az Újbirodalom korában beolvadt Nekhen (Nxn,  Hierakónpolisz) városába.
A házak szárított agyagtégláit az elmúlt évszázadok alatt a környék lakói nagyrészt elhordták, felhasználták, így jobbára csak a templomok és sírok maradtak fenn.
A szent tó partján mammiszi állt I. Nektanebosz fáraó korából, mellette pedig az „oroszlánok kapuja”. Déli irányban eltávolodva kis római kori templomot találni, és egy VIII. Ptolemaiosz fáraó korában épült kápolnát. Hat méter magas, 12 m széles szárított agyagtéglafal veszi körbe őket, mely feltehetően egykor a város legalábbis egy részét szintén védelmezte – mára 530 méter hosszan maradt csak fenn. Kapui mellett rámpák vezettek tetejére. Szerencsére az utóbbi évtizedek ásatásai a felszínre hoztak régészetileg is értékelhető lakóhelymaradványokat. A legkorábbi emlékek a 11. dinasztia idejéből származnak.
A szakrális épületek között Ismert III. Amenhotep fáraó Nekhbet-szentélye, melynek alapjairól felmerült, hogy egészen a 4. évezredig nyúlnak vissza, és sajátos vízelvezető rendszere volt; vagy a Thot templom, mely II. Ramszesz nevéhez fűződik, de Taharka és I. Pszammetik fáraó is jelentős átalakításokat végzett rajta, majd a 29-30. dinasztia idején nyerte el jelenlegi formáját. A kis Thot templom szintén II. Ramszesz uralkodása alatt, annak 2. felében épült Szetau nomarkhosz, majd kusi alkirály rendeletére – ezt a Ptolemaiosz korban restaurálták, és bővítették további istenek tiszteletével.
A falakon kívül is álltak templomok, mint a Szesemtet templom a Ptolemaiosz korból, egy II. Nektanebosz kori templom, egy kis III. Thotmesz kori templom, IV. Thotmesz és III. Amenhotep fáraók Hathor oszlopfős Nekhbet bárka-szentélye (Wadi Hellal), homlokzatán Khaemuaszet feliratával II. Ramszesz 42. évi jubileumi ünnepségéről, el-Hammam temploma a helyi istenségnek és II. Ramszesz istennek ajánlva, Ízisz sziklatemploma II. Ramszesz korából, melyet a kopt időkben monostorrá alakítottak. Élénk gazdasági életről tanúskodnak a „keselyűk szikláján” található graffitik és sztélék, köztük óbirodalmi, pl. Sznofru fáraó korából, sőt még feltehetően a predinasztikus kor idejéből származók is.
Az őskori (Nagada III.) temető a városfaltól 600 m-re terült el, a 4. dinasztiabeli Kiamon és Neferszemem masztabájával, és 18. dinasztia eleji sziklasírokkal. Itt temetkezett pl. Ahmesz Abana fia (EK5), aki a hükszoszok kiűzésében jelentős szerepet vállalt, Ahmesz-Pennekhbet (EK2), aki Hatsepszut fáraónő nevelője volt, Paheri (EK3), III. Thotmesz hivatalnoka, Reni (EK7), főpap I. Amenhoteptől II. Thotmesz uralkodási idejéig, Szetau (EK4) kusi alkirály II. Ramszesz uralkodásának 2. felében, vagy II. Szobeknakht (EK10), aki a 16-17. dinasztia idején núbiai inváziót állított meg.
A terület első tudományos ásatása James Edward Quibell nevéhez fűződik a 19. sz. végén, majd 1937-től belga ásatások színhelye lett, akik a feltárásokat mind a mai napig folytatják Dirk Huyge vezetésével.
 
 
 
© Győry Hedvig