Versenyfutás

A versenyfutás a legrégebbi sport, melyet feltehetően már az ősember is űzött. Az ógörög olimpiai játékok első 17 alkalmával csupán ez szerepelt a versenyszámok között (kezdetben 1 stadium = kb. 200 m, majd a 14. játéktól bővítették: diaulosz = 2 stadium hossz, a 15. játéktól újabb formája, a dolikhoszhosszú” = 20-24 stadium).

Az ókori Egyiptomban a peherer (pHrr) “futó” lehetett foglalkozásnév, lévén hogy az előkelő emberek testőrei között voltak, akik úgy ügyeltek uruk épségére, hogy kétkerekű szekerük mellett futottak, de a hadsereg harci szekérhajtói mellett is külön megnevezték a futókat. Előfordul, hogy lándzsával és pajzzsal jelennek meg, máskor üres kézzel. A csatában futó gyalogosokra is alkalmazták a szót. Tekintve azonban, hogy magát a királyt is lehetett így hívni, ez a funkció megjelölésére szolgált, és nem számított hierarchikus névnek.

A “gyors futó” viszont kitüntető cím volt a hadseregben, melyet feltehetően versenyeken nyertek el a katonák. Fennmaradt Taharka király (25. dinasztia) egy rendelete, melyben katonái edzésében elrendeli a napi futást. Egyik alkalommal maga a fáraó is részt vett egy futóversenyen, melyen Memphisztől a Fajum oázisig majd vissza futottak (kb. 2×50 km-es táv). A nyerteseket saját testőreivel együtt vendégelte meg a fáraó, és mindenféle jutalmat osztott ki közöttük. (A szöveg alapján az oda-vissza utat kilenc óra alatt tették meg, félúton max. kétórás pihenővel. )

A királyi futás jellemző példája a jubileumi szed-ünnep, amikor az erejében megújulni kívánó uralkodó az Ápisz-bikával együtt futja le a kijelölt távot. Szakkarában a Dzsószer piramiskörzetben fennmaradt két, félköríves alakra faragott mészkőtömb, melyek a jubileumi futás pályáját jelölték ki. Ez mintegy 100 könyöknyi távolság. A szed-ünnepi futásjeleneteken háromszor ábrázolt félkarikák alapján a fáraónak feltehetően háromszor kellett megkerülnie a tömböket. Bár a megadott távolság hossza kétséges, mégis a királyi futás gyakorlatának fontosságát őrizte meg Diodórosz azon megjegyzésével, hogy Szeszósztrisz (Szenuszeret) király idejében a királyi gyermekek „egyike sem kapott táplálékot azelőtt, hogy 180 stadiumot lefutott volna”.

 
 
© Győry Hedvig