egér

A közönséges házi egér (Mus musculus domesticus) gyakorlatilag mindenütt előfordul, ahol ember él. Leginkább a macska, a nyest, a patkány, a kígyó és a gyöngybagoly vadászik rá.

Az egér szó először a Középbirodalom korában jelenik meg egyiptomi szövegekben, majd az Újbirodalom korában leggyakrabban orvosi írásokban említik. Az egyiptomi mitológiában nem szerepel, de a képi ábrázolások között, még ha ritkán is, de fel-feltűnik egy egérfejű túlvilági lény. Az állatmeséket szóban mesélték, és nem jegyezték le, csak osztrakonokon és papiruszokon rajzolták le a mesék egy-egy jelenetét. Hérodotosz Görög–perzsa háború (II. 141) című munkájában fennmaradt egy történet, amelyben elmesélik, hogy egyszer az egerek az egyiptomiak segítségére siettek: egyik éjjel a túlerőben levő asszír sereg tegezeit úgy megrágták, hogy az asszírok nem vállalták a csatát, inkább elmenekültek. Megemlítik őket az egyiptomi orvosi szövegek is: egy berlini papiruszon a beteg gyerekek kezelésére főtt egeret írtak elő, a csontokat pedig nyakba akasztva kellett viselni.

Egérmúmiák

Kérdéses, hogy milyen célból mumifikáltak egeret. Egy feltételezés szerint táplálékként helyezték a madármúmiák mellé.

A fáraókori csontmaradványok alapján ugróegerek (Jaculus jaculus és orientalis), homoki egerek (Meriones crassus crassus), tüskésegerek (Acomys cahirinus megalodus) és versenyegerek (Gerbillus pyramidum floweri / Gerbillus gerbillus asyutensis / Dipodillus dasyurus dasyurus / Dipodillus henleyi mariae) éltek még az ókori Egyiptomban.