Khufu és a varázslók: Dzsedi csodatette

Az óegyiptomi elbeszélés a Westcar papiruszon maradt fenn, melyet az egyiptomi történelem egyik virágkorát jelentő Újbirodalom időszakát megelőző korban jegyeztek le. Jelenleg Berlinben őrzik, de sajnos csak a tekercs közepét, mivel töredékesen találták. Magyar fordítása Dobrovits Aladár, A paraszt panaszai című művében olvasható (Budapest, 1963, 47-56).

A történet a 4. dinasztia idején, az első gizai piramist építő Khufu / Hufu fáraó (Kr. e. 2551- 2528) udvarában játszódik, ahol a fáraó fiai varázslókról szóló történetekkel szórakoztatják apjukat.  Szövegünk egy elveszett történet hősének a megjutalmazásával kezdődik, majd a később trónra lépő Khefrén / Khafré királyfi történetével folytatódik. Ő egy bizonyos Uba-Aner nevű főpapról mesél, aki viaszból formált krokodilt, majd varázspálcájával megelevenítette.  Másik fia, Baufré következik utána, aki a vizet kettéválasztó Dzsadzsaemankh csodatettét mesélte el.

Ekkor Dzsedefhór királyfi emelkedett szólásra.
Így beszélt:
– Eddig csak olyan dolgokat hallottál, amelyekről csupán azok tudtak, akik már eltávoztak, s nem lehet tudni, hogy igazság-e vagy hazugság. Él azonban, Felség, a te korodban is egy varázsló.
Őfelsége így szólt:
– Ki az, Ó, Dzsedefhór? …
Dzsedefhór így beszélt:
– Egy közember, akinek Dzsedi a neve és Dzsed-Sznofru-Máá-Kheruban lakik. Egy száztíz éves közember ő, ötszáz kenyeret eszik meg, és egy ökörcombot hús gyanánt; megiszik ezenkívül száz korsó sört, egészen a mai napig. Fel tudja erősíteni a levágott fejet, és meg tudja tenni, hogy az oroszlán kövesse őt, miközben a kötele a földön van. Ismeri Thot szentélye kamráinak a számát.
Őfelsége, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, az igazhangú Khufu már régen kutatott Thot szentélye kamráinak a száma után, hogy hasonlót készítsen magának horizontja részére.
Így szólt Őfelsége:
– Te magad hozd el őt hozzám, fiam, Dzsedefhór.
 
Teherhajókat szereltek fel Dzsedefhór királyfi számára. Elment a folyón felfelé hajózván Dzsed-Sznofru-Máá-Kheruba. Miután a hajók kikötöttek, szárazföldön utazott tovább, egy ébenfa-hordszéken. A hordszékrúdjai szeszenedzsem fából voltak, arannyal kiverve. Végül elérkezett Dzsedihez. Letették a hordszéket, s felállt, hogy köszöntse őt. Egy gyékényen fekve találta háza küszöbén. Az egyik szolga fejét kente, a másik lábát dörzsölte. Dzsedefhór királyfi így szólt:

– Olyan állapotban vagy, mint aki még nem is az öregkort éli. Mert az aggság a „kikötésnek” a helye, a temetés helye, a földbe kerülés helye. Te azonban olyan vagy, aki világos nappalig alszik, nincs betegsége, nem köhög. (Így köszöntenek, egy tiszteletreméltót.) Idejöttem, hogy meghívjalak atyámnak, az igazhangú Khufunak megbízásából, hogy pompás dolgokat ehess, amit a király ad az ő kíséretében levőknek táplálékul, hogy szép élettel vezessen téged a te atyáidhoz, akik a túlvilágon vannak.
Ekkor Dzsedi így szólt:
– Békében, békében, Dzsedefhór királyfi, atyjának kedveltje. Dicsérjen téged atyád, az igazhangú Khufu. Tegye elsővé helyedet az öregek között. Küzdjön Ká-d ellenséged ellen. Ismerje Bá-d „A fáradt betakarója” kapujához vezető utat. (Így köszöntenek egy királyfit).
Dzsedefhór királyfi karjait nyújtotta neki, felállította, a kikötőbe ment vele, s közben belékarolt.
Dzsedi így szólt:
– Adjanak nekem egy hajót, hogy elhozza velem gyermekeimet könyveimmel együtt.
Két hajót állítottak neki, legénységükkel együtt. Dzsedi pedig azon a hajón utazott északra, melyen a királyfi tartózkodott. Miután megérkezett a székhelyre, Dzsedefhór királyfi bement, hogy jelentse ezt Őfelségének, Felső- és Alsó-Egyiptom királyának, az igazhangú Khufunak. Dzsedefhór királyfi így szólt:
– Király (Élet, Üdv, Egészség neki!), uram! Elhoztam Dzsedit, akiről azt mondta Őfelsége: „Menj, hozd el nekem őt!”
Őfelsége a palota (Élet, Üdv, Egészség neki!) oszlopcsarnokába ment. Elébe vezették Dzsedit. Őfelsége így szólt:
– Mit jelent ez, Dzsedi, hogy még nem láttalak?
Dzsedi így beszélt:
– Akit hívnak, az jön. A király (Élet, Üdv, Egészség neki!) hivatott engem, s íme én eljöttem.
Őfelsége így szólt:
– Igaz-e az, amit mondanak, hogy vissza tudod illeszteni a levágott fejet?
Dzsedi ezt mondta:
– Igen, tudom, ó, király (Élet, Üdv, Egészség neki!), uram.
Őfelsége így szólt:
– Hozzanak nekem egy foglyot, aki a börtönben van, és hajtsák végre büntetését.
Dzsedi így beszélt:
– Mégse az emberek közül, ó, király (Élet, Üdv, Egészség neki!), uram! Ne parancsolják meg, hogy ilyesmit tegyenek a felséges nyájjal!
Egy libát hoztak neki, s levágták a fejét. A libát a csarnok nyugati oldalára tették, a fejét a csarnok keleti oldalára. Dzsedi pedig szólt, varázsigét mondott. A liba ekkor vergődött, felállt vergődve, feje hasonlóképpen. Végül elérte egyik a másikat, s a liba ott állt gágogva. Ekkor egy kacsát hozatott magának, és ugyanígy tett vele.
Őfelsége egy ökröt hozatott neki, s fejét lecsapták a földre. Dzsedi szólt, varázsigét mondott, az ökör mögötte állt, s kötele le volt esve a földre.

A csodatett után Dzsedi még megjósolta a fáraónak egy új dinasztia felemelkedését, és elmesélte a jövendő, 5. dinasztiabeli királyok születésének mikéntjét. Kiderül, hogy a dinasztia hármas ikrek születésével indul (a jövendő Uszerkaf (Kr. e. 2465-2458), Szahuré (Kr. e. 2458-2446) és Neferirkaré Kakai (Kr. e. 2446-2426) fáraók), de az ő sorsukat már nem őrizte meg a papirusz, mert itt megszakad a fennmaradt szöveg.

 
© Győry Hedvig