A tamburin egy kerek, vagy négyszögletes membranofon/ütőhangszer. Az alapot a keretre mindkét oldalon kifeszített állatbőr alkotta, melyet különféle technikákkal, kezükkel ütögettek. Az ókori Egyiptomban a kerek formát használták. Ábrázolásai az Újbirodalom és az azt követő időszakból ismertek, de legkorábbi tárgyi emléke a 12. dinasztia idejéből származik, egy beni hasszáni sírból (no. 183): több, mint 1 méter átmérőjű henger két oldalára vászonhálóval feszítették ki a bőrt. A sírokban lakoma jeleneteken, temetési szertartáson és katonák nyakába akasztva látni, és templomi szertartásokon is használták. Előfordult, hogy pántokkal a nyakba akasztották. A festmények azt is elárulják, hogy volt köztük kónikus törzsű darab is. Ez utóbbinak továbbfejlesztett változata a mai arab hangszerek között a “darbukka” vagy “tabla“. A nagy dobok mellett a kis méretű lapos tamburin is kedveltté vált. Kultikus jelentőségét bizonyítja, hogy gyakori Bész isten újbirodalmi amulettjein, és később templomi jeleneteken is feltűnik. A Késői Korban Ízisz-kultuszában vált jelentőssé, akinek papnőit a hellénisztikus kortól gyakran ábrázolták kezükben kis, kerek tamburinnal.
Két oldalán az állatbőrt hálóval rögzítették, ezért feltételezik afrikai eredetét (a mezopotámiait ragasztották és szögezték). A kifeszített állatbőrt egyes esetekben festéssel díszítették.

 

© Győry Hedvig