Dzsed oszlop

A dzsed oszlopot igen gyakran ábrázolták az egyiptomi művészetben. Első ábrázolásai az archaikus kori heluáni temetőből származó modellek, melyeken a középső elem egy hengeres oszlop, és ez a felső részen három, körben ráhelyezett, sugárirányban tagolt elemmel (búzakévé?) zárul. Ennek alapján feltételezik, hogy eredetileg egy fatörzs lehetett körkörösen levágott ágakkal, vagy oszlop, melyre gabonakalászokat kötöttek.
Az Óbirodalom korától a síkba kivetítve, a dzsed hieroglifával azonos formában ábrázolták, vagyis egy magas pillér felső harmadában keresztbe futó négy vízszintes sávval. A késői korban eléggé elterjedt, hogy fölé Ozirisz atef koronáját helyezték és törzséből jogart tartó karok nyúltak ki, felső részét pedig fejként értelmezve szemekkel látták el.
Az Óbirodalom korától elterjedt lápisz-lazuli vagy egyiptomi fajansz amulettfajta is volt. Az Újbirodalom idején Ozirisz hátgerincével azonosították, és ettől kezdve Ozirisz helyett is lerajzolhatták. Az újjáéledés szimbólumaként tartották számon, hiszen a Halottak Könyve 151. fejezete szerint is a túlvilági életet adó Ozirisz védő erejét közvetítette: „Én vagyok Ozirisz mágikus védelme“. Mindig fontos halott védő amulett volt, de funkciója ettől eltérő is lehetett. A 389. Piramisszöveg szerint ugyanis még két dzsed oszlopra volt a halottnak szüksége, hogy rajtuk az égbe emelkedhessen. Fontos kultuszhelye lehetett ebben az időben Mendész és Buszirisz, hiszen nevüket is a dzsed jellel írták. Minthogy az utóbbi városban volt a későbbi Ozirisz kultusz központja, feltehetőleg itt vált Ozirisz szimbólumává, hiszen a Piramisszövegek 719. mondása is Buszirisszel hozta kapcsolatba. A Halottak Könyve szaiszi kortól lejegyzett 155. fejezete Ozirisz ajándékaként írja le, és részletesen kifejti a dzsed amulettek hatását, sőt használatát is: „Arany dzsed-oszlop varázsigéje, melyet a megdicsőült halott nyakába tesznek. XY, az igaz-hangú így szól: Tiéd (újra) a te hátgerinced, Fáradt szívű! Tieid (újra) a te csigolyáid, Fáradt Szívű! Oldaladra állok, vizet adok neked, alád. Íme, hoztam neked az arany dzsed-oszlopot, hogy ujjongj miatta. Mondják a szavakat egy arany dzsed-oszlop felett, mely szikomórfa rostjaira van felfűzve. Tedd a megdicsőült halott nyakába, és ő behatol az alvilág kapuin gyors irammal. Nem tartják távol, nem akadályozzák. Ő pedig az év első napján hasonlóvá teszi magát azokhoz, akik Ozirisz mögött vannak.” (Kákosy László fordítása)
Egy különleges Ozirisz ünnep is kapcsolódott hozzá, „a dzsed oszlop felállítása“. Elsősorban a koronázáskor és a jubileumi szed-ünnepségek alkalmával töltött be fontos szerepet. Éves ünnepét a Khoiak hónap idején ülték, és az isten által nyújtott új élet és a tartósság jelének tekintették. Bár az ábrázolásokon a pillért többféleképpen is megmintázták, alapvetően mindenütt stilizált rügyező fa volt, melyet kötelek segítségével állítottak függőleges helyzetbe. Ez az újjáéledést, az élet körforgását jelképező rítus az Újbirodalom korától képezte az Ozirisz kultusz részét. Valószínűleg eredetileg egy önálló, memphiszi dzsed kultusszal állt kapcsolatban. Elképzelhető, hogy ennek őrzi a nyomát, hogy az Óbirodalom korában Dzsed istennek isten-szolga papjai voltak, és maga ez az isten a „nagy isten, az ég ura” címeket viselte. Egy másik feltételezés szerint Dzsedi varázsló nevét őrizték volna meg ezek az adatok, aki más kiemelkedő óbirodalmi személyekhez hasonlóan, mint Imhotep, Dzsedefré, Kagemni, Ibi vagy Hekaib, halála után isteni tiszteletben részesült.
Az oszlop a memphiszi Ptah jelvénye is volt, amit rendszerint két kezével maga előtt tartott, bár néha a Ptah szobor háttámláját képezték ki ilyen módon. Ptahot a Sallier papirusz szövege szerint egy memphiszi szobor formájában azonosítottak is a dzsed oszloppal, egyik jelzőjét, a PtH Dd Spsy – „Ptah, a pompás dzsed oszlopot” megmintázva. Minden jel arra mutat azonban, hogy a dzsed – „tartósság” szimbóluma más istenhez is kapcsolódhatott. A hibiszi templomban két lélekmadár ül egy-egy dzsed oszlopon, és a felirat gyermeinek, Sunak és Tefnutnak nevezi őket. Az eget tartó Ptah társaságában vannak. A késői korban az oszlop női párjáról is hallani, akit Tefnuttal azonosítottak.
 
 
 
© Győry Hedvig