egér

A közönséges házi egér (Mus musculus domesticus) gyakorlatilag mindenütt előfordul, ahol ember él. Asztalközösségi kapcsolatban áll vele, ugyanis a magok és rovarok mellett vele azonos ételeket is fogyaszt. (Ürüléke viszont kórokozók táptalaja lehet, és a megrágott élelmiszerek is közvetíthetnek fertőzést.) A rágcsálók rendjébe tartozik, cincogó hangot hallat.  Egyiptomi neve, a pnw, mely azonban patkányt is jelentett. A szintén hasonló alkatú cickánynak önálló neve (arar, amam.w) volt.

Teste és farka nagyjából azonos hosszú – hőszabályozását a farok végzi, de egyensúlyozószerve is, és hátsó lábaira állva rá támaszkodik. Bár lábai aprók, 40-45 cm magasra fel tud ugrani. Jó úszó. Rendkívül alkalmazkodóképes, jellemzően szürkületkor és éjszaka aktív, és kis mérete szinte mindenütt lehetővé teszi, hogy elbújjon. Igen szapora: 6 hetente ellik, és egyszerre 6-8 kölyök jön a világra. Mindezek a tulajdonságok kiirtását gyakorlatilag lehetetlenné tették. Leginkább a macska, a nyest, a patkány és a gyöngybagoly vadászik rá. Rosszul lát, de szaglása és hallása nagyon kifinomult.

Az egyiptomi mitológiában nem említik, de az ábrázolások között, még ha ritkán is, de feltűnik egy egérfejű, túlvilági lény. Az egerek ősellenségének a macskát tartották, épp ezért a felfordult világ jelzésére az állatmesékben gyakran látni, amint a macskák szolgálják ki az egereket. Magukat a történeteket nem jegyezték le, de osztrakonokon és néha papiruszon lerajzoltak egy-egy jelenetet. Egy történet is fennmaradt, amiben az egerek az egyiptomiak segítségére siettek: egyik éjjel a túlerőben levő asszír sereg tegzeit úgy megrágták, hogy a csatát elkerülendő, az asszírok elmenekültek (Hrd. II. 141). Arról nem tudunk, hogy kis kedvencként befogtak-e egy-egy egeret, de a játékszerek között biztos, hogy kifaragták. Egy berlini papiruszon a beteg gyermek kezelésére pedig főtt egeret írtak elő, a csontokat meg a nyakba akasztva kellett viselni.
Kérdéses, hogy milyen célból mumifikáltak egeret. Egy feltételezés szerint tápláléknak helyezték a madármúmiák mellé.

A fáraókori csontmaradványok alapján ugróegerek (Jaculus jaculus és orientalis), homoki egerek (Meriones crassus crassus), tüskésegerek (Acomys cahirinus megalodus) és versenyegerek (Gerbillus pyramidum floweri / Gerbillus gerbillus asyutensis / Dipodillus dasyurus dasyurus / Dipodillus henleyi mariae) éltek még az ókori Egyiptomban.