Hórusz égisten, Egyiptom egyik legfontosabb istene, a királyság isteni megszemélyesítője volt az utolsó istenkirály, aki után a fáraók ültek Egyiptom trónján. Ők uralkodói létükben vele azonosultak, és mint az élő Hórusz kormányozták az országot. Egyik hivatalos nevük ennek megfelelően a Hórusz-név lett, melyet a palotahomlokzatba írva egy sólyom madár koronázott. Hórusz, mint Nekhen (Hierakonpolisz), az egyik legkorábbi uralkodói központ istene védelmezte és irányította az országot az uralkodókon keresztül, de ugyanakkor a kötelességtudó fiút is megszemélyesítette, aki a maatnak (a világ isteni rendje) megfelelően élt. Alakja gyakran megjelenik a trónusok oldalán Széth képével együtt, amint az „egyesíteni” (smA) jel köré kötik a papirusz és a lótusz szárát, jelképezve ezzel a „két ország“, vagyis Egyiptom egységét. Az országban sokfelé tisztelték, sokféle formában. Ábrázolásakor leginkább sólyom (Falco biarmicus vagy F. peregrinus) alakban jelenik meg, vagy sólyomfejű emberként, fején a kettős-koronával, bár néha sólyomfejű oroszlánként is megörökítették. Szent állata a sólyom volt, melyet a Késői Korban nagy mennyiségben, külön temetőkben temettek el tiszteletére. Nevének jelentése a „távoli“, hiszen szent madara repült a legmagasabbra.
A sok Hórusz alak között az isten leglényegesebb vonásait az „edfui Hórusz” / „behedti” egyesítette magában, akinek kultusza érdekes módon a nyugati deltából jutott délre. Ő a delelő Nap istene, akit szárnyas napkorongként ábrázoltak; égisten és a királyság perszonifikációja, aki sólyom alakjában szállt fel az égre; Hr-nD-jf=f / Harendotész, vagyis „apja megbosszulója“, aki többször is megküzdött a gyilkos trónbitorlóval, majd lándzsájával leszúrta a krokodil alakját magára öltő, a gonoszt megtestesítő Széthet. Feleségeként a denderai Hathort tisztelték, gyermekük pedig szintén Hórusz volt, „a két országot egyesítő” Hr-smA-tAwj / Harszomtusz. Ebben a formájában az egyiptomi királyság állandó megújulását, a hatalom apáról fiúra szálló körforgását személyesítette meg. Mint a most született égistent, hívhatták Harahtinek / Hr- Axtj-nek, „a két horizont Hóruszának“, értve ez alatt a felkelő és a lenyugvó napot. Ebben a formájában azonosulhatott Ré napistennel, mint Réharahti. Így a héliopoliszi napkultusz részese is lett. A napkorongon és kettős-koronán kívül az atef koronát is viselhette ilyenkor. Hr-m-Axt / „a horizonton levő Hóruszként” a Harmahisz nevet kapta, és a felkelő nap megtestesítője volt. Híres volt bölcsességéről. Bár sólyomfejű emberként vagy oroszlánnak is ábrázolták, legjellemzőbb formája mégis a szfinx volt, néha kosfejjel. Gizában Kefrén fáraó korában monumentális szobrát a sziklából faragták ki, és templomot építettek tiszteletére.
Az egyik teremtésmítosz szerint Haroerisz / „az idős Hórusz” / Hr-wr teremtő isten volt, akit sólyom alakban szült meg Ízisz az idők kezdetén, és mindjárt az égi magasokba szállt. Az államalapítás körüli időkben Felső-Egyiptomban különösen nagy tiszteletben állott, és az uralkodókat „Hórusz követőknek” nevezték. Ekkortájban kaphatta a „kelet istene” jelzőt is. Kom Ombóban ma is áll Haroerisz Szobekkel közös temploma a görög-római időszakból. A héliopoliszi teremtésmítosz alapján a második „év feletti napon” született Geb és Nut gyermekeként. Ozirisz, Széth, Ízisz és Nephthüsz testvére volt. Ebben a formában Létopolisz (xm / ma: Aushim) főistene volt, ahol szemeit a Nappal és a Holddal azonosították. A „szem nélkülinek” / Mehenti-erirti is mondták itt, mivel újhold éjszakáján vak volt, hiszen egyik „szemét” sem lehetett látni. Ahogy aztán az égitestek láthatóvá váltak, ez a Hórusz a Henti-irti / „akinek megvan a két szeme” nevet öltötte magára. A szemeket gyógyító orvosistenként tisztelték Ré udvarában. Ismét másik mítosz szerint Izisz az újjáélesztett Ozirisztól foganta, és egyedül nevelte fel a delta mocsaraiban. A Piramisszövegek szerint ő végezte el a halott királyon a Szájmegnyitás szertartását. Az Iunmutef / „anyja oszlopa” halotti papok szintén Hórusztól eredeztették nevüket.
Gyermeki formájában gyakran viselte a Harsziészisz / „Ízisz gyermeke” és a Hr-pa-Xrd / Harpokratész nevet. Egy egész mítoszkör épült gyermekkora, majd a Széthtel folytatott küzdelmei köré. A legkorábbi vallási szövegekben is vannak már erre utalások, majd a Koporsószövegekben összefüggő történet is olvasható. A legteljesebben azonban Plutarkhosz írta le Íziszről és Oziriszról szóló könyvében – természetesen a hellénisztikus kori változatot. A gyermekkorában túlélt veszélyek hatására a kígyómarás és skorpiócsípés meggyógyítójának tartották. A mocsárban töltött idő emlékét őrzi a Hor-heri-uadzs „Hórusz, aki a papiruszán van” neve. Kisgyermek korában anyja ölében ülve is ábrázolták, ilyenkor emberi fejjel, és ifjúságfürttel láthatjuk. A késői kortól ebben a formában önálló istenként tisztelték a „gyermek Hóruszt”, görögös formájában Harpokratészt. Amikor Széth megsértette szemét, kárpótlásul megkapta Butót (Pe) Ré istentől, ezért lehetett “Pe ura” is. A történeti korokban számos helyen épült temploma. Egyes területeken helyi istenként tisztelték, még Núbiában is, mint például Kubanban, Anibában vagy Buhenben.

 

 

 

© Győry Hedvig