Rablóharcsa / zacskósharcsa (klariasz)
A zacskósharcsafélék (Clariidae) családjához tartozó Clarias (tkp. zacskós- / rablóharcsa) nemzetség 36 faja él Afrikában. A halak alakja hasonlít az angolnáéra megnyúlt testük és hosszútövű hát- és hasi úszójuk miatt, de nagy szájukon négy bajusz nőtt. Vízen kívüli fennmaradásukat átalakult kopoltyúiknak köszönhetik. Nevük ezen tulajdonságuknak köszönhetik, a khlaros szó ugyanis „életképest” jelent görögül. Gyorsan növő, szapora faj. Elsősorban halakat fogyaszt. Egyiptomban a klariaszok két faját ismerjük az ókorból: Clarias anguillaris és Clarias lazera, melyek a kevésbé mély vizekben élnek.
A zacskósharcsafélék egy másik nemzetsége, a Heterobranchus. Nagy termetű hal, a másfél métert, ill. fél mázsát is elérheti. A vundu / Salamonhal (Heterobranchus longifilis) faja a mély vizet kedveli. Nagy a hátuszonya, és bajsza a hasi uszonyáig elér. Kígyószerű testével pillanatok alatt el tudja kapni áldozatát, és akár az embert is le tudja húzni a víz mélyére. Éjszakai hal, mely kezdetben gerincteleneket, rovarokat fogyaszt, de ahogy nő egyre nagyobb állatokat, ill. a folyópartra hordott városi hulladékot is megeszi, hiszen hosszú ideig tud levegővel is lélegezni. Zsákmányát bajszával keresi meg, mely érzékeli a kémiai anyagokat.
Nem véletlenül nevezik a rablóharcsát több nyelvben is „macskahalnak”, ugyanis mérgében a nyávogáshoz hasonló hangot képes kiadni. Mivel viszonylag hosszú ideig életben marad a levegőn, szívesen vitték az egyiptomiak sivatagi expedícióra „friss” ételként. Csontjaik bőségesen megtalálhatók az ételmaradványok között, de templomi áldozatok maradványai között is előfordul.
A rablóharcsákkal azonban óvatosnak kell lenni, mivel mellúszóik mérget tartalmaznak – szúrásuk bizonyos esetekben halálos is lehet. Ezen tulajdonságok alapján merült fel, hogy a srqw / srwy „lélegzik / lélegeztet” elnevezés lehet, hogy rájuk vonatkozik. (A skorpió neve is erre a tőre megy vissza: srqt.)
Egy jóslat szerint, ha valaki álmában ilyen kettévágott harcsát eszik, azt a krokodil el fogja ragadni. Vallási tisztelet övezte, amit hamuágyba temetett rablóharcsa múmiák tanúsítanak, ill. az Amduat 8. órájában ábrázolt harcsafejű lények (jffj). Az Ozirisz mítosz egyes variánsai szerint az isten phalloszát ez a hal falta fel.
A zacskósharcsafélék egy másik nemzetsége, a Heterobranchus. Nagy termetű hal, a másfél métert, ill. fél mázsát is elérheti. A vundu / Salamonhal (Heterobranchus longifilis) faja a mély vizet kedveli. Nagy a hátuszonya, és bajsza a hasi uszonyáig elér. Kígyószerű testével pillanatok alatt el tudja kapni áldozatát, és akár az embert is le tudja húzni a víz mélyére. Éjszakai hal, mely kezdetben gerincteleneket, rovarokat fogyaszt, de ahogy nő egyre nagyobb állatokat, ill. a folyópartra hordott városi hulladékot is megeszi, hiszen hosszú ideig tud levegővel is lélegezni. Zsákmányát bajszával keresi meg, mely érzékeli a kémiai anyagokat.
Nem véletlenül nevezik a rablóharcsát több nyelvben is „macskahalnak”, ugyanis mérgében a nyávogáshoz hasonló hangot képes kiadni. Mivel viszonylag hosszú ideig életben marad a levegőn, szívesen vitték az egyiptomiak sivatagi expedícióra „friss” ételként. Csontjaik bőségesen megtalálhatók az ételmaradványok között, de templomi áldozatok maradványai között is előfordul.
A rablóharcsákkal azonban óvatosnak kell lenni, mivel mellúszóik mérget tartalmaznak – szúrásuk bizonyos esetekben halálos is lehet. Ezen tulajdonságok alapján merült fel, hogy a srqw / srwy „lélegzik / lélegeztet” elnevezés lehet, hogy rájuk vonatkozik. (A skorpió neve is erre a tőre megy vissza: srqt.)
Egy jóslat szerint, ha valaki álmában ilyen kettévágott harcsát eszik, azt a krokodil el fogja ragadni. Vallási tisztelet övezte, amit hamuágyba temetett rablóharcsa múmiák tanúsítanak, ill. az Amduat 8. órájában ábrázolt harcsafejű lények (jffj). Az Ozirisz mítosz egyes variánsai szerint az isten phalloszát ez a hal falta fel.
© Győry Hedvig