Az Apisz bikák szakkarai temetkezőhelye, a Szerapeum több száz méter hosszú földalatti galériák szövevénye, ahol az életükben szentként tisztelt állatokat, amikor kb. 20-25 éves korukban természetes haláluk bekövetkezett, ünnepélyes szertartások közepette eltemették. Hérodotosz leírása alapján a kiválasztott állatoknak a szőre különleges mintázatú volt. A bikák anyját Izisszel azonosították, és szintén isteni tiszteletben részesítették. A kultusz az archaikus korig visszavezethető, de az első temetés, III. Amenhotep fáraó korában történt. Az addig különálló sírhelyeket II. Ramszesz fia, Khaemuaszet összfüggő sírrendszerré építette ki. A 26. dinasztia korától rendszeresen folytak a temetések. A 30. dinasztia korában szfinxsor vezetett a síregyüttes bejáratához, pihenőhelyekkel, szentélyekkel megszakítva. A kultuszt Honorius császár szűntette meg Kr.u. 398.-ban kelt rendeletével. A szarkofágok átlag 4 méter hosszúak, és több, mint 3 méter magasak, súlyuk pedig eléri a 60-80 tonnát. August Mariette 1850 novemberében fedezte fel a helyet, majd 1851 november 12.-én lépett be a katakombába. Az ásatást csak 1854-ben fejezte be. Számos érdekes leletet talált, melyek segítségével nemcsak teljes biztonsággal azonosítani lehetett az Apisz bikák temetkezési helyét, de a környék további kultuszaiba is betekintést nyertünk. Híres a Bész kamra, ahol a falra nagy méretű Bész alakokat festettek, és az ásatás során látott napvilágot a közismert kairói írnok szobor is. A leleteken a Kairói gyűjtemény és a Louvre osztozott.

 

 

 

© Győry Hedvig